Oldal 501 [501]
került rabszolgának Gaius Publilius, akinek fiatalsága és szép külseje a hitelezőt
szánalom helyett fajtalanságra és gyalázatos bánásmódra bujtogatta. (3) Az ifjú
hamvas báját mintegy a törlesztés ráadásának tekintve, először mocskos szavak¬
kal próbálta őt elcsábítani, majd amikor ocsmány ajánlata süket fülekre talált,
fenyegetésekkel akart ráijeszteni, és újra meg újra figyelmeztette szerencsétlen
helyzetére. (4) Végül látva, hogy a fiúban sokkal elevenebben él szabad szárma¬
zásának, mint jelenlegi kiszolgáltatottságának tudata, meztelenre vetkőztette és
megvesszőztette. (5) A véresre vert ifjú kirohant az utcára, és világgá kiáltotta
hitelezője kéjvágyát és kegyetlenségét. (6) Roppant embertömeg özönlött a Fo¬
rumra; a kedélyeket felkorbácsolta mind a szánakozás Publilius ifjúsága és
megalázó megkínzása fölött, mind a saját és gyermekeik helyzete miatti elke¬
seredés. Innen egyetlen nagy menetben a Curia elé csődültek. (7) A consulok
a váratlan megmozdulás nyomása alatt összehívták a senazust, az emberek pedig
a Curiába belépő senazorok lábához borultak, és az ifjú összevert hátát mutogat¬
ták nekik. (8) Ezen a napon egyetlen ember zabolátlan kegyetlensége miatt
megsemmisült a hitel igen erős köteléke. A consulokat a senatus megbízta: ter¬
jesszenek a nép elé törvényjavaslatot, hogy a büntetésükre váró bűnözőkön kívül
senkit nem szabad bilincsben és béklyóban tartani, (9) és a kölcsönvett pénzért
az adós csak vagyonával, nem személyével kezeskedik. Így szabadították fel az
adósrabszolgákat, és rendelték el az adósrabszolgaság eltörlését.
29.
(1) Noha ebben az évben egymagában véve is elég gondot okozott az atyáknak
a samnis háború, a lucaniaiak váratlan elpártolása és az őket lázadásra felbujtó
Tarentum, a bajokat még tetézte, hogy a vestinus nép! is a samnisokhoz csatla¬
kozott. (2) Míg erről ebben az évben inkább csak az emberek pletykáltak min¬
denfelé, hivatalos gyűlésen nem került szóba, a következő év consuljai, Lucius
Furius Camillus (másodszor) és Iunius Brutus Scaeva [325] úgy látták, ez az
első és legfontosabb kérdés, amelyet a senazus elé kell terjeszteniük. (3) Bár
a bejelentés nem számított újdonságnak, az atyáknak mégis súlyos gondot je¬
lentett. Féltek komolyan venni, de figyelmen kívül hagyni is, hiszen ha a vesti¬
nusokat nem büntetik meg, a szomszéd népek elkanászodnak és elbízzák ma¬
gukat, ha viszont megtorló hadjáratot indítanak ellenük, a közelükben dúló
háborútól való félelmükben és felháborodásukban fognak majd fegyvert. (4)
Ezek a népek — a marsusok, paelignusok, marrucinusok? — játszva felértek a sam¬
nisokkal haderejüket tekintve, és számítani lehetett rá, hogy ha a rómaiak meg¬
1 A vestinusok a marsusoktól keletre, a paelignusoktól északra éltek.
? A marrucinusok a mai Chieti kornyékén laktak.
500