Oldal 500 [500]
OCR
a segítség üres reményével hitegették, hírét vették, hogy a rómaiak elfoglalták a várost, szemrehányást tettek a palaipolisziaknak, mintha ezek hagyták volna őket cserben, nem pedig fordítva. Dühödten és irigységgel eltelve acsarkodtak a rómaiakra, részben azért is, mert megtudták, hogy a lucaniaiak és apuliaiak — mert mindkét néppel ebben az évben lépett életbe a szövetség — feltétel nélkül megadták magukat a római népnek. (3) Most már egykettőre rájuk kerül a sor — mondták -, nemsokára odáig fajul a helyzet, hogy a rómaiak vagy ellenségeik, vagy uraik lesznek. (4) Sorsuk alakulása nyilvánvalóan a samnis háborútól és annak kimenetelétől függ, hiszen már csak ez az egy nép van hátra, ráadásul most, hogy a lucaniaiak elpártoltak tőle, ez is meggyengült. (5) De a lucaniaiakat még vissza lehetne csábítani és rábírni a római szövetség felbontására, ha ügyes módszerekkel viszályt tudnának kelteni köztük. (6) Ez a terv nyitott fülekre talált egyes, felforgatásra vágyó elemeknél. Néhány felbérelt lucaniai fiatalember, akik honfitársaik között inkább hírhedteknek, mint megbecsülteknek számítottak, megvesszőzte egymást, majd meztelenül berontottak a polgárok gyűlésére, (7) azt kiáltozva, hogy a consulok megvesszőztették, sőt kis híján le is fejeztették őket, amiért bemerészkedtek a római táborba. (8) Minthogy ez az önmagában is visszataszító látvány sokkal inkább a jogsértés, mint a csalás bélyegét hordta magán, a felizgatott tömeg kiáltozva kényszerítette elöljáróit a senazus összehívására." (9) Egy részük a gyűlést körülvéve háborút követelt a rómaiak ellen, mások szétszéledtek, hogy fegyverbe szólítsák a földművesek sokaságát. A forrongó közhangulat még a józan gondolkodásúakat is megzavarta, így aztán úgy döntöttek, hogy megújítják a szövetséget a samnisokkal, és ez ügyben követeket is küldtek hozzájuk. (10) Amennyire indokolatlannak látszott ez a váratlan fordulat, annyira nem talált hitelre a samnisok előtt, ezért arra kényszerítették a lucaniaiakat, hogy adjanak túszokat, fogadjanak be erődítményeikbe helyőrséget; azokat pedig úgy elvakította a szemfényvesztés és a harag, hogy egyáltalán nem tiltakoztak. (11) Ezután csakhamar kiderült a turpisság, miután a hamis vádak terjesztői Tarentumba költöztek, de addigra már odalett a lucaniaiak minden önállósága, csak a késő bánat maradt. 28. (1) Ebben az évben a római plebejusok életében a szabadságnak szinte új hajnala köszöntött be: megszüntették az adósrabszolgaságot. A jogszokás megváltoztatására egyetlen hitelező példátlan kéjvágya és kegyetlensége adott okot. (2) Az illetőt Lucius Papiriusnak hívták. Apjától örökölt adóssága miatt őhozzá ! A lucaniaiak törzsi szervezetben éltek, így nem valószínű, hogy rendelkeztek a Livius által említett államigazgatási szervekkel. 499
