Oldal 487 [487]
OCR
mosabbak voltak idő előtt megfutamodni, de jobbak is voltak az esélyeik, hogy biztonságba jussanak. (3) A senatus azonban nem hagyta annyiban ezt a háborút, mert a sidicinusok már túl sok gondot okoztak: vagy maguk kezdtek háborúba, vagy másokat támogattak ebben, vagy ők szolgáltattak okot fegyveres megmozdulásra. (4) Ezért mindenképpen arra törekedtek, hogy negyedszer is Marcus Valerius Corvust, a kor legnagyobb hadvezérét välasztassäk meg consulnak. Corvus tiszttärsa Marcus Atilius Regulus lett [335 ]. Hogy elkerüljék a sorsolással járó kockázatot, a consulokat megkérték, hogy a sorsolást mellőzve Corvus vállalja el ezt a feladatot. (6) Corvus átvette az előző consulok győztes hadseregét, és a háború tűzfészkéhez, Caleshoz vonult. Az ellenséget, amelyet már a korábbi csata emléke is óvatosságra késztetett, az első csatakiáltással és rohammal szétszórta, majd megkezdte a városfalak ostromát. (7) Katonái olyan harci lázban égtek, hogy azonnal ostromlétrákat akartak a várfalaknak támasztani, fogadkozva, hogy egykettőre feljutnak. (8) Corvus, mivel ez túl kockázatos lett volna, jobbnak látta, ha inkább katonái dolgoztatásával, mint veszélyeztetésével fejezi be, amit elkezdett. Ezért töltést és szőlőlugasokat építtetett, ostromtornyokat gördíttetett a falakhoz — de egy szerencsés fordulat következtében végül mégsem lett rájuk szükség. (9) Egy Marcus Fabius nevű elfogott rómainak egy ünnepnapon az őrök hanyagságát kihasználva sikerült széttörnie bilincseit, átmászott a falon, és a faloromra erősített kötélen leereszkedett a római ostromművek közé. (10) O beszélte rá a fővezért, hogy üssön rajta a bor és lakoma mámorában alvó ellenségen. Nem is bizonyult nagyobb erőfeszítésnek hatalmukba keríteni az ausonokat és városukat, mint megverni őket a harcmezőn. Hatalmas zsákmányt ejtettek, és Calesban helyőrséget hagyva hátra, a légiókat visszavezették Rómába. (11) A consul a senatus határozata értelmében diadalmenetet tartott, és hogy Atilius is kivehesse részét a dicsdségbél, elrendelték, hogy a két consul egyitt vezesse a sereget a sidicinusok ellen. (12) Elézéleg, hogy consulvalaszt6 gytilést tarthassanak, senatusi hatärozat alapjän dictatorrä neveztek ki Lucius Aemilius Mamercust, 6 pedig Quintus Publilius Philöt tette meg lovassägi föparancsnoknak. A dictator vezetésével megtartott gytilésen Titus Veturiust és Spurius Postumiust választották consullá [334]. (13) A sidicinusok ellen vívott háború még nem fejeződött be teljesen, de a consulok, meg akarván előzni jótéteményükkel a köznép kívánságát, máris azt javasolták, alapítsanak Calesban coloniát. (14) A senatus úgy határozott, hogy írjanak össze 2500 telepest, és háromfős bizottságot választottak a colonia megalapítására és a földek szetosztäsära: Kaeso Duilliust, Titus Quinctiust és Marcus Fabiust. 486
