Oldal 487 [487]
mosabbak voltak idő előtt megfutamodni, de jobbak is voltak az esélyeik, hogy
biztonságba jussanak.
(3) A senatus azonban nem hagyta annyiban ezt a háborút, mert a sidicinusok
már túl sok gondot okoztak: vagy maguk kezdtek háborúba, vagy másokat tá¬
mogattak ebben, vagy ők szolgáltattak okot fegyveres megmozdulásra. (4) Ezért
mindenképpen arra törekedtek, hogy negyedszer is Marcus Valerius Corvust,
a kor legnagyobb hadvezérét välasztassäk meg consulnak. Corvus tiszttärsa Mar¬
cus Atilius Regulus lett [335 ]. Hogy elkerüljék a sorsolással járó kockázatot,
a consulokat megkérték, hogy a sorsolást mellőzve Corvus vállalja el ezt a fel¬
adatot. (6) Corvus átvette az előző consulok győztes hadseregét, és a háború
tűzfészkéhez, Caleshoz vonult. Az ellenséget, amelyet már a korábbi csata em¬
léke is óvatosságra késztetett, az első csatakiáltással és rohammal szétszórta,
majd megkezdte a városfalak ostromát. (7) Katonái olyan harci lázban égtek,
hogy azonnal ostromlétrákat akartak a várfalaknak támasztani, fogadkozva, hogy
egykettőre feljutnak. (8) Corvus, mivel ez túl kockázatos lett volna, jobbnak látta,
ha inkább katonái dolgoztatásával, mint veszélyeztetésével fejezi be, amit elkez¬
dett. Ezért töltést és szőlőlugasokat építtetett, ostromtornyokat gördíttetett a fa¬
lakhoz — de egy szerencsés fordulat következtében végül mégsem lett rájuk
szükség. (9) Egy Marcus Fabius nevű elfogott rómainak egy ünnepnapon az őrök
hanyagságát kihasználva sikerült széttörnie bilincseit, átmászott a falon, és a fal¬
oromra erősített kötélen leereszkedett a római ostromművek közé. (10) O be¬
szélte rá a fővezért, hogy üssön rajta a bor és lakoma mámorában alvó ellenségen.
Nem is bizonyult nagyobb erőfeszítésnek hatalmukba keríteni az ausonokat és
városukat, mint megverni őket a harcmezőn. Hatalmas zsákmányt ejtettek,
és Calesban helyőrséget hagyva hátra, a légiókat visszavezették Rómába.
(11) A consul a senatus határozata értelmében diadalmenetet tartott, és hogy
Atilius is kivehesse részét a dicsdségbél, elrendelték, hogy a két consul egyitt
vezesse a sereget a sidicinusok ellen. (12) Elézéleg, hogy consulvalaszt6 gytilést
tarthassanak, senatusi hatärozat alapjän dictatorrä neveztek ki Lucius Aemilius
Mamercust, 6 pedig Quintus Publilius Philöt tette meg lovassägi föparancsnok¬
nak. A dictator vezetésével megtartott gytilésen Titus Veturiust és Spurius Pos¬
tumiust választották consullá [334].
(13) A sidicinusok ellen vívott háború még nem fejeződött be teljesen, de
a consulok, meg akarván előzni jótéteményükkel a köznép kívánságát, máris azt
javasolták, alapítsanak Calesban coloniát. (14) A senatus úgy határozott, hogy
írjanak össze 2500 telepest, és háromfős bizottságot választottak a colonia meg¬
alapítására és a földek szetosztäsära: Kaeso Duilliust, Titus Quinctiust és Mar¬
cus Fabiust.
486