Oldal 484 [484]
véghezvittük. (12) Pedumnál és az Asturánál megsemmisítettük az ellenséges
seregeket. Minden latin város és a volscus Antium a kezünkre jutott ostrom vagy
megadás útján, és helyőrségeitek hatalmában van. (13) Most már azt kell meg¬
fontolnunk, mivel lázadozásaikkal annyi nyugtalanságot okoznak, hogy mikép¬
pen tudnánk őket maradandó békével nyugalomban tartani. (14) Ennek eldön¬
tését a halhatatlan istenek teljes egészében rátok bízták: még azt a döntést is a ti
kezetekbe helyezték, hogy fennmaradjon-e Latium vagy ne. Így tehát, ami
a latinokat illeti, velük egyszer s mindenkorra biztosíthatjátok magatoknak
a békét, akár irgalmatlan leszámolás, akár megbocsátás útján. (15) Könyörtelenül
akartok fellépni a meghódolt és legyőzött népek ellen? Elpusztíthatjátok egész
Latiumot, roppant pusztasággá tehetitek ezt a földet, amelynek kiváló szövet¬
séges hadserege annyi nehéz háborúban, oly sokszor volt segítségetekre. (16)
Vagy az ősök példáját követve úgy akarjátok növelni Róma hatalmát, hogy
a legyőzötteket befogadjátok a polgárok közé? Itt az alkalom, hogy országunkat
a legnagyobb dicsőség révén gyarapítsuk. Kétségtelen, hogy az a hatalom a leg¬
szilárdabb, amelynek örülnek az alattvalók. (17) De bármi lesz is döntésetek,
gyorsan kell meghoznotok; oly sok nép vár rá feszülten, remény és félelem között.
Egyrészt nektek is minél hamarabb meg kell oldanotok ezt a gondot, másrészt
amíg így megbénítja őket a várakozás, addig kell meglepnetek őket, akár a meg¬
torlással, akár a jótéteménnyel. (18) A mi dolgunk volt biztosítani, hogy ti
minderről tetszésetek szerint határozhassatok; a tiétek eldönteni, mi a legelő¬
nyösebb nektek és az államnak."
14.
(1) A senatus vezetői elismeréssel fogadták a consul összefoglaló előterjesztését,
de megjegyezték, hogy mivel ezeknek a népeknek különböző a helyzete, csak
úgy hozhatnak megfelelő, az egyes népek érdemeit külön-külön mérlegelő
határozatot, ha a consulok mindegyikük ügyét egyenként terjesztik elő. (2) Ezért
egyesével tettek javaslatot és hoztak döntést mindegyikről." A lanuviumiak el¬
nyerték a polgárjogot, ? és visszakapták szent tárgyaikat, azzal a feltétellel, hogy
a Megmentő Iuno szentélye és ligete Lanuvium municipium polgárainak és
! Livius itt valószínűleg több év rendelkezéseit foglalja össze, amelyek nem mind kapcso¬
lódnak a megelőző háborúhoz.
? A polgárjog azt jelentette, hogy e városok lakosai római polgároknak számítottak, beso¬
roltäk öket a fribusokba, viselték a római polgárra kirótt közterheket, Rómában élhettek
szavazati jogukkal is, de Róma erősen beleszólt városuk vezetésébe.
483