Oldal 484 [484]
OCR
véghezvittük. (12) Pedumnál és az Asturánál megsemmisítettük az ellenséges seregeket. Minden latin város és a volscus Antium a kezünkre jutott ostrom vagy megadás útján, és helyőrségeitek hatalmában van. (13) Most már azt kell megfontolnunk, mivel lázadozásaikkal annyi nyugtalanságot okoznak, hogy miképpen tudnánk őket maradandó békével nyugalomban tartani. (14) Ennek eldöntését a halhatatlan istenek teljes egészében rátok bízták: még azt a döntést is a ti kezetekbe helyezték, hogy fennmaradjon-e Latium vagy ne. Így tehát, ami a latinokat illeti, velük egyszer s mindenkorra biztosíthatjátok magatoknak a békét, akár irgalmatlan leszámolás, akár megbocsátás útján. (15) Könyörtelenül akartok fellépni a meghódolt és legyőzött népek ellen? Elpusztíthatjátok egész Latiumot, roppant pusztasággá tehetitek ezt a földet, amelynek kiváló szövetséges hadserege annyi nehéz háborúban, oly sokszor volt segítségetekre. (16) Vagy az ősök példáját követve úgy akarjátok növelni Róma hatalmát, hogy a legyőzötteket befogadjátok a polgárok közé? Itt az alkalom, hogy országunkat a legnagyobb dicsőség révén gyarapítsuk. Kétségtelen, hogy az a hatalom a legszilárdabb, amelynek örülnek az alattvalók. (17) De bármi lesz is döntésetek, gyorsan kell meghoznotok; oly sok nép vár rá feszülten, remény és félelem között. Egyrészt nektek is minél hamarabb meg kell oldanotok ezt a gondot, másrészt amíg így megbénítja őket a várakozás, addig kell meglepnetek őket, akár a megtorlással, akár a jótéteménnyel. (18) A mi dolgunk volt biztosítani, hogy ti minderről tetszésetek szerint határozhassatok; a tiétek eldönteni, mi a legelőnyösebb nektek és az államnak." 14. (1) A senatus vezetői elismeréssel fogadták a consul összefoglaló előterjesztését, de megjegyezték, hogy mivel ezeknek a népeknek különböző a helyzete, csak úgy hozhatnak megfelelő, az egyes népek érdemeit külön-külön mérlegelő határozatot, ha a consulok mindegyikük ügyét egyenként terjesztik elő. (2) Ezért egyesével tettek javaslatot és hoztak döntést mindegyikről." A lanuviumiak elnyerték a polgárjogot, ? és visszakapták szent tárgyaikat, azzal a feltétellel, hogy a Megmentő Iuno szentélye és ligete Lanuvium municipium polgárainak és ! Livius itt valószínűleg több év rendelkezéseit foglalja össze, amelyek nem mind kapcsolódnak a megelőző háborúhoz. ? A polgárjog azt jelentette, hogy e városok lakosai római polgároknak számítottak, besoroltäk öket a fribusokba, viselték a római polgárra kirótt közterheket, Rómában élhettek szavazati jogukkal is, de Róma erősen beleszólt városuk vezetésébe. 483
