Seite 482 [482]
juk dolgaival, mint a hazával. A földjeik elvesztése miatt fellázadt latinokat
a fenectumi mezőn szétverték, táborukat is elfoglalták. (6) Míg Publilius, akinek
vezetésével és jósjeleivel lefolyt a csata, fogadta a latin népek meghódolását,
amelyek ifjúságát itt lemészárolták, addig Aemilius Pedumhoz vezette seregét.
(7) A pedumiakat Tibur, Praeneste és Velitrae népe támogatta, sőt Lanuviumból
és Antiumból is érkeztek hozzájuk segédcsapatok. (8) A római sereg felülkere¬
kedett ugyan az összecsapásokban, de még hátra volt magának Pedumnak és
a város mellett lévő szövetséges tábornak az elfoglalása. (9) Ekkor a consu/ hall¬
va, hogy tiszttársának diadalmenetet szavaztak meg, egyszer csak félbehagyta
a háborút, és Rómába sietett, hogy még a győzelem előtt magának is diadalme¬
netet kérjen. (10) Mohóságán felháborodva az atyák megtagadták kérése telje¬
sítését, mondván, hogy csak Pedum bevétele vagy meghódolása után lehet szó
diadalmenetről. Ezért Aemilius szembefordult a senazussal, és ettől fogva úgy
viselte consuli tisztségét, mint valami lázító népzribunus. (11) Ameddig csak consul
volt, szüntelenül vádolta az atyákat a nép előtt, és ebben tiszttársa sem gátolta,
mert maga is plebejus volt. (12) A vádakhoz az szolgáltatott alapot, hogy a latin
földeket és a Falernus-földet szűkmarkúan osztották szét a köznép között. Ami¬
kor pedig a senazus, határt akarván szabni a consulok hatalmának, elrendelte,
hogy a háborút újrakezdő latinok ellen diczazort kell kinevezni, (13) Aemilius,
akinel &ppen a vesszönyaläbok voltak,' tiszttärsät nevezte ki dictatorrä, az pedig
Iunius Brutust tette meg lovassági főparancsnoknak.
(14) A dictator a nép kedvében járt: beszédeiben állandóan vádolta az atyákat,
valamint megszavaztatott három, a köznépnek igen kedvező, de a nemesség
számára kedvezőtlen törvényjavaslatot. (15) Az első azt mondta ki, hogy a nép¬
határozatok minden polgárt kötelezzenek;? a második azt, hogy a comitia cen¬
turiata elé terjesztett törvényjavaslatokat az atyáknak előzőleg, még a szavazás
előtt jóvá kell hagyniuk;? (16) a harmadik pedig azt, hogy az egyik censort min¬
dig a köznépből kell választani? — azzal a kitétellel, hogy akár mindkettő is le¬
hessen plebejus. (17) Az atyák úgy gondolták, a consulok, illetve a dictator sokkal
nagyobb vereséget mértek a hazára otthon, mint amennyire gyarapították a ha¬
talmát idegenben elért győzelmeikkel és katonai sikereikkel.
! Rómában a consulok havonta felváltva gyakorolták a hatalmat, és akire a sor került, hatalma
jeleként azt kísérte a vesszőnyalábokat hordozó tizenkét /iczor.
? Ilyen törvény már született egyszer: a 449-es Lex Valeria Horatia (III. 55. 3); sőt a 287-es
Lex Hortensia is újra kimondja ugyanezt.
: Eddig az atyák utólag döntöttek a comitia centuriata határozatairól, és a jóváhagyást meg
is tagadhatták. Vö. I. 17. 9.
1 Plebejus censor választására már volt példa (VII. 22. 7-10), ez a rendelkezés az egyik
censori tisztséget véglegesen biztosítja a plebejusok számára.
481