Seite 481 [481]
(12) A latinok akkora veszteségeket szenvedtek, hogy mindnyájan megadták
magukat a consulnak, amikor az győztes seregével földjeik feldúlására indult, és
példájukat a campaniaiak is követték.
(13) Latium és Capua területe egy részének elvesztésével bűnhődött. A latin
és vele együtt a privernumi földet, valamint az eddig a campaniai nép tulajdo¬
nában lévő Falernus-földet egészen a Volturnus folyóig szétosztották a római
köznép között. (14) Fejenként két iugerumot kaptak a latin földből, és hozzá
még háromnegyed iugerumot a privernumiból; a Falernus-föld területéből min¬
denkinek három-három iwgerumot osztottak, és ezenfelül még egynegyedet
a nagy távolságért kárpótlásul. (15) Nem büntették meg a latinok közül a lavi¬
niumiakat és a campaniai lovasokat, mert ők nem pártoltak el. Ugy döntöttek,
hogy a laviniumiakkal megújítják a szövetséget, és ezt azóta is minden évben
megteszik a Latin Ünnepek tizedik napja után. (16) A campaniai lovasoknak
megadták a római polgárjogot, és ennek emlékére bronztáblát szögeztek fel
Castor római templomában." Campania népét kötelezték, hogy minden egyes
lovasnak — 1600-an voltak — biztosítson évi 450 seszertius járandóságot.
12.
(1) Titus Manlius, miután a háborút ily módon befejezte, és kit-kit érdeme
szerint megbüntetett vagy megjutalmazott, visszatért Rómába. Köztudott, hogy
érkezésekor csak az öregebbek vonultak ki elé, a fiatalok akkor is, egész további
élete folyamán is borzadtak tőle és átkozták a nevét.
(2) Az antiumiak be-betörtek Ostia, Ardea és Solonium területére. Manlius
consul, minthogy betegsége miatt nem vállalhatta a háború vezetését, az akko¬
riban éppen praetori tisztet viselö Lucius Papirius Crassust nevezte ki diczatornak,
aki Lucius Papirius Cursort tette meg lovassági főparancsnoknak. (3) A dictator
semmi említésre méltót nem vitt véghez az antiumiak ellen, noha jó néhány
hónapig állandó táborban Ántium területén tartózkodott.
(4) Miután letelt az esztendő, amelyet oly sok hatalmas népen aratott győze¬
lem, ezenfelül az egyik consu/ dicsőséges halála és a másiknak kegyetlen, de örök
időkre emlékezetes parancsa tett nevezetessé, új consulok léptek hivatalba: Ti¬
berius Aemilius Mamercinus? és Quintus Publilius Philo [339]. (5) Nekik nem
adódott lehetőségük nagy tettekre, és jobban is törődtek saját maguk meg párt¬
! Castor és Pollux a római lovagok védőistenei voltak, és most a campaniai lovagok is az ő
védelmük alá helyezhették magukat. A campaniai lovasság egyébként messze földön híres
volt.
? A Mamercus cognomen néha Mamercinus alakváltozatban is szerepel Liviusnál (vö. Corvus
— Corvinus); a kétféle alak akár ugyanarra a személyre is utalhat.
480