Seite 481 [481]
OCR
(12) A latinok akkora veszteségeket szenvedtek, hogy mindnyájan megadták magukat a consulnak, amikor az győztes seregével földjeik feldúlására indult, és példájukat a campaniaiak is követték. (13) Latium és Capua területe egy részének elvesztésével bűnhődött. A latin és vele együtt a privernumi földet, valamint az eddig a campaniai nép tulajdonában lévő Falernus-földet egészen a Volturnus folyóig szétosztották a római köznép között. (14) Fejenként két iugerumot kaptak a latin földből, és hozzá még háromnegyed iugerumot a privernumiból; a Falernus-föld területéből mindenkinek három-három iwgerumot osztottak, és ezenfelül még egynegyedet a nagy távolságért kárpótlásul. (15) Nem büntették meg a latinok közül a laviniumiakat és a campaniai lovasokat, mert ők nem pártoltak el. Ugy döntöttek, hogy a laviniumiakkal megújítják a szövetséget, és ezt azóta is minden évben megteszik a Latin Ünnepek tizedik napja után. (16) A campaniai lovasoknak megadták a római polgárjogot, és ennek emlékére bronztáblát szögeztek fel Castor római templomában." Campania népét kötelezték, hogy minden egyes lovasnak — 1600-an voltak — biztosítson évi 450 seszertius járandóságot. 12. (1) Titus Manlius, miután a háborút ily módon befejezte, és kit-kit érdeme szerint megbüntetett vagy megjutalmazott, visszatért Rómába. Köztudott, hogy érkezésekor csak az öregebbek vonultak ki elé, a fiatalok akkor is, egész további élete folyamán is borzadtak tőle és átkozták a nevét. (2) Az antiumiak be-betörtek Ostia, Ardea és Solonium területére. Manlius consul, minthogy betegsége miatt nem vállalhatta a háború vezetését, az akkoriban éppen praetori tisztet viselö Lucius Papirius Crassust nevezte ki diczatornak, aki Lucius Papirius Cursort tette meg lovassági főparancsnoknak. (3) A dictator semmi említésre méltót nem vitt véghez az antiumiak ellen, noha jó néhány hónapig állandó táborban Ántium területén tartózkodott. (4) Miután letelt az esztendő, amelyet oly sok hatalmas népen aratott győzelem, ezenfelül az egyik consu/ dicsőséges halála és a másiknak kegyetlen, de örök időkre emlékezetes parancsa tett nevezetessé, új consulok léptek hivatalba: Tiberius Aemilius Mamercinus? és Quintus Publilius Philo [339]. (5) Nekik nem adódott lehetőségük nagy tettekre, és jobban is törődtek saját maguk meg párt! Castor és Pollux a római lovagok védőistenei voltak, és most a campaniai lovagok is az ő védelmük alá helyezhették magukat. A campaniai lovasság egyébként messze földön híres volt. ? A Mamercus cognomen néha Mamercinus alakváltozatban is szerepel Liviusnál (vö. Corvus — Corvinus); a kétféle alak akár ugyanarra a személyre is utalhat. 480
