Page 478 [478]
(5) A pontifex utasította, hogy vegye fel biborszegélyes tógáját, fedje be fejét,
és kezét a tóga alatt ällähoz emelve,' räällva a lába alá fektetett dárdára, mond¬
ja el a következőket: (6) , lanus, Iuppiter, Mars Atya, Ouirinus, Bellona,? Larok,
jövevény istenek, hazai istenek, istenek, akiknek hatalmatok van a mieinken és
az ellenségen, és ti, holtak szellemei! (7) Titeket kérlek, tisztellek, kegyetekért
esdek és könyörgök, hogy a Ouirisek római népének erőt és győzelmet adjatok,
és a Ouirisek római népének ellenségeit félelemmel, rémülettel, halállal sújtsátok.
(8) Ahogy szavakkal kimondtam, úgy a Ouirisek római népének államáért,
seregéért, légióiért, segédcsapataiért az ellenség légióit és segédcsapatait ma¬
gammal együtt a holtak szellemeinek és Tellusnak, a Földnek felajánlom."
(9) Miután végigmondta a könyörgést, Titus Manliushoz küldte a /ictorokat:
jelentsék sürgősen tiszttársának, hogy felajánlotta magát a seregért. Ő maga
gabii tógában," fegyveresen lovára szökkent, és az ellenség sűrűjébe vágtatott,
mindkét sereg szeme láttára. (10) Emberfelettinek látszott, mintha az ég küld¬
te volna minden isteni harag kiengesztelésére, hogy a pusztulást övéiről az el¬
lenségre fordítsa. (11) Nyomában teljes rémület és rettegés járt, megzavarta
a latinok első egységeit, majd továbbterjedve egész seregüket. (12) Jól lehetett
látni, hogy amerre csak elvágtat, az emberek úgy reszketnek, mint akik egy
gonosz égitest hatása alá kerültek, és amikor a rázuhogó dárdák alatt végül
összerogyott, a latin csapatok már fejvesztve menekültek, üresen hagyva a csa¬
tateret. (13) A rómaiak pedig, miután vallásos kötelezettségük teljesült, mintha
csak most hangzott volna el a csatára hívó jel, újrakezdték a harcot. (14) A ro¬
rariusok előretörtek a pi/us előttiek közé, támogatva a hastatusokat és a princep¬
seket, a zriariusok pedig jobb térdükre támaszkodva csak a consul intését várták,
hogy felkeljenek.
10.
(1) Ahogy folytatódott a csata, a másik oldalon számbeli fölényükkel a latinok
kerekedtek felül. Manlius consu/ — aki, miután hírt kapott tiszttársa elestéről,
könnyekkel és megérdemelt magasztaló szavakkal adózott Deciusnak hősi ha¬
láláért, ahogy méltó és igazságos is volt — (2) kis ideig töprengett, hátha itt az
ideje, hogy felkeljenek a íriariusok. Aztán jobbnak látta, ha friss erejüket a döntő
pillanatra tartogatja, és inkább a kisegítőket vezényelte a hátsó vonalból a hadi¬
! A gesztus eredete talán ott kereshető, hogy az isteneknek felszentelendő tárgyat felszen¬
telője meg szokta érinteni, hogy egyértelműen jelezze, melyik tárgyat akarja felszentelni.
Az önmagát felajánló ember így saját fejét (állát) érinti meg, hiszen ezt adja az isteneknek.
? Bellona a háború istennője.
3 Lásd az V. 46. 2 jegyzetét.
477