OCR
(5) A pontifex utasította, hogy vegye fel biborszegélyes tógáját, fedje be fejét, és kezét a tóga alatt ällähoz emelve,' räällva a lába alá fektetett dárdára, mondja el a következőket: (6) , lanus, Iuppiter, Mars Atya, Ouirinus, Bellona,? Larok, jövevény istenek, hazai istenek, istenek, akiknek hatalmatok van a mieinken és az ellenségen, és ti, holtak szellemei! (7) Titeket kérlek, tisztellek, kegyetekért esdek és könyörgök, hogy a Ouirisek római népének erőt és győzelmet adjatok, és a Ouirisek római népének ellenségeit félelemmel, rémülettel, halállal sújtsátok. (8) Ahogy szavakkal kimondtam, úgy a Ouirisek római népének államáért, seregéért, légióiért, segédcsapataiért az ellenség légióit és segédcsapatait magammal együtt a holtak szellemeinek és Tellusnak, a Földnek felajánlom." (9) Miután végigmondta a könyörgést, Titus Manliushoz küldte a /ictorokat: jelentsék sürgősen tiszttársának, hogy felajánlotta magát a seregért. Ő maga gabii tógában," fegyveresen lovára szökkent, és az ellenség sűrűjébe vágtatott, mindkét sereg szeme láttára. (10) Emberfelettinek látszott, mintha az ég küldte volna minden isteni harag kiengesztelésére, hogy a pusztulást övéiről az ellenségre fordítsa. (11) Nyomában teljes rémület és rettegés járt, megzavarta a latinok első egységeit, majd továbbterjedve egész seregüket. (12) Jól lehetett látni, hogy amerre csak elvágtat, az emberek úgy reszketnek, mint akik egy gonosz égitest hatása alá kerültek, és amikor a rázuhogó dárdák alatt végül összerogyott, a latin csapatok már fejvesztve menekültek, üresen hagyva a csatateret. (13) A rómaiak pedig, miután vallásos kötelezettségük teljesült, mintha csak most hangzott volna el a csatára hívó jel, újrakezdték a harcot. (14) A rorariusok előretörtek a pi/us előttiek közé, támogatva a hastatusokat és a princepseket, a zriariusok pedig jobb térdükre támaszkodva csak a consul intését várták, hogy felkeljenek. 10. (1) Ahogy folytatódott a csata, a másik oldalon számbeli fölényükkel a latinok kerekedtek felül. Manlius consu/ — aki, miután hírt kapott tiszttársa elestéről, könnyekkel és megérdemelt magasztaló szavakkal adózott Deciusnak hősi haláláért, ahogy méltó és igazságos is volt — (2) kis ideig töprengett, hátha itt az ideje, hogy felkeljenek a íriariusok. Aztán jobbnak látta, ha friss erejüket a döntő pillanatra tartogatja, és inkább a kisegítőket vezényelte a hátsó vonalból a hadi! A gesztus eredete talán ott kereshető, hogy az isteneknek felszentelendő tárgyat felszentelője meg szokta érinteni, hogy egyértelműen jelezze, melyik tárgyat akarja felszentelni. Az önmagát felajánló ember így saját fejét (állát) érinti meg, hiszen ezt adja az isteneknek. ? Bellona a háború istennője. 3 Lásd az V. 46. 2 jegyzetét. 477