Page 477 [477]
tettre kész és tapasztalt katona, (17) a latin pedig erőtől duzzadó, kiváló harcos.
Jól ismerték egymást, hisz mindig ugyanazt az egységet vezették. (18) A római,
minthogy nem bízott eléggé testi erejében, már Rómában engedélyt kapott
a consuloktól, hogy tetszése szerint válasszon ki valakit cenzuriohelyettesnek, aki
megvédi attól az egy, neki szánt ellenségtől. Ez az ifjú került szembe a csatában
a latin centurtóval, és le is győzte."
(19) A csata a Vezúv lábától nem messze zajlott le," a Veseris felé vezető út
mellett.
9.
(1) Harcba vonulás előtt a római consulok áldozatot mutattak be. Úgy mondják,
Deciusnak megmutatta a haruspex, hogy a mäjfej , baráti" oldalán van egy be¬
vágás," de egyébként az istenek elfogadták áldozatát. Manlius áldozata kiválóan
sikerült. , Ha tiszttársam kedvező jósjeleket kapott — mondta Decius —, minden
rendben van!
(2) Ezután az egységeket a fentebb ismertetett rendben felállítva csatába
indultak. Manlius vezette a jobb-, Decius a balszárnyat. (3) Kezdetben mindkét
fél egyforma erővel és lelkesedéssel küzdött. Azután a balszárnyon a hastatusok,
nem tudván feltartóztatni a latinok előrenyomulását, visszahátráltak a princepsek
vonaláig. (4) A nagy kavarodásban Decius consu/ harsány hangon Marcus Vale¬
riust szólította: , Marcus Valerius, most van szükség az istenek segítségére! Rajta,
mint a római nép állami pontifexe," mondd elő a szöveget, amellyel légióinkért
felajánlhatom magamat áldozatul!"
! Ez az elbeszélés minden bizonnyal szintén a latin és a római hadsereg hasonlóságát hi¬
vatott aláfesteni, és nincs valós alapja — már csak azért is, mert ha a römai és a latin centurio
egyaránt a maguk első íriariusegységének élén állnak, akkor a csatasor két ellentétes
végén helyezkednek el, így nagyon kevés az esélye, hogy a harcmezőn összetalálkoznak.
? Egyes rekonstrukciók szerint Livius tévesen helyezi a csatát a Vezúv közelébe, az ugyanis
inkább egy másik vulkán, a mai Roccamonfina lábánál játszódhatott le.
> A haruspexek a majelvaltozasok jellegébél és helyéből vontak le következtetéseket a vál¬
lalkozással kapcsolatban, amely előtt az áldozatot bemutatták. Így a májnak volt egy
,baráti" és egy ,ellenséges" része; az előbbiből az áldozat bemutatójával, az utóbbiból
annak ellenségeivel kapcsolatos jóslatokat lehetett kiolvasni. A májon látható bevágás
rossz előjelnek számított, a , fej" (caput iecinoris: egy, a máj jobb oldalán található kidu¬
dorodás) elváltozásai pedig általában az áldozatot bemutató vezérre utaltak.
! Valószínű, hogy a ponzifexek testületének egy tagja rendszerint a hadseregnél tartózkodott,
hogy ellenőrizze, illetve segítse a vallási szertartások előírásos megtartását.
476