Page 474 [474]
Ha a Regillus-tónál úgy harcoltunk, hogy elegetek lett belőle, itt is teszünk majd
róla, hogy elvegyük a kedveteket a velünk vívott nyílt ütközettől!
(7) Erre Geminus kissé előrerúgtatott, és így szólt: , Addig is, amíg el nem
jön a nap, amikor seregetek összeszedi magát és megindul, akarsz-e megmér¬
kőzni velem, hadd derüljön ki kettőnk viadalából már most, mennyire felülmúl¬
ja a latin lovas a rómait?"
(8) A büszke ifjút talán a harag, talán a kihívás visszautasításával járó szégyen,
talán a végzet kikerülhetetlen ereje vette rá a párviadalra. Megfeledkezve apja
parancsáról, a consulok rendeletéről, hagyta magát belesodorni egy olyan küz¬
delembe, amelyben szinte mindegy volt, győz-e vagy alulmarad.! (9) A többi
lovas, mintha látványosság készülne, visszahúzódott, és ők ketten a szabadon
maradt téren előreszegezett lándzsával egymásnak vágtattak. Manlius döfése
ellenfelének sisakja fölött, Maeciusé az ő lova nyaka alatt siklott el. (10) Visz¬
szakanyarodtak, és Manlius emelkedett először új csapásra: ellenfele lovát talál¬
ta el a két füle között. A fájdalmas sebtől megvadult állat felágaskodott, és teljes
erejéből rázta a fejét. (11) Végül levetette lovasát, és míg ez a súlyos esésből
lándzsájára és pajzsára támaszkodva fel akart tápászkodni, Manlius úgy torkon
szúrta, hogy a lándzsa hegye a bordái között jött ki, és a földhöz szegezte. (12)
Fegyvereit leszedte róla, majd visszalovagolt övéihez, és diadalmasan ujjongó
csapatával a táborba, majd egyenesen apja fővezéri sátra elé vágtatott, nem is¬
merve a végzetet és a jövőt, hogy dicséretre vagy büntetésre szolgált-e rá.
(13) , Atyám — mondta -, hogy mindenki elmondhassa, hogy valóban a te
véredből származom: párbajra hívott az ellenség, de megöltem, és most itt hozom
a róla zsákmányolt lovassági fegyverzetet."
(14) E szavak hallatára a consu/ azonnal elfordult fiától, és gyülekezőt fúvatott
a seregnek. (15) Amikor mindenki összegyűlt, így szólt: ,, Te, Titus Manlius, nem
tisztelve sem a consul parancsát, sem az apai tekintélyt, rendeletünk ellenére
a csatasoron kívül harcba szálltál az ellenséggel, (16) és a magad részéről meg¬
szegted a katonai fegyelmet, amely mindmáig Róma hatalmának alapja. Ezzel
engem olyan kényszerhelyzetbe hoztál, hogy vagy az államról kell megfeled¬
keznem, vagy magamról és családomról — (17) inkább mi lakoljunk vétkünkért,
semhogy az állam szenvedjen nagy kárt a mi ballépéseink miatt. Kegyetlen lesz
a példánk, de a jövőre nézve üdvös az ifjúságnak. (18) Sajnálatra indít irántad
természetes apai szeretetem és hősiességed friss bizonyítéka, amelyet a dicsőség
csalfa látszatától megtévesztve szolgáltattál. (19) De mivel vagy szentesítenünk
! Egyrészt mert így is, úgy is a biztos halál várt rá, másrészt mert függelemsértés árán,
a consul engedélye nélkül bocsátkozott a párbajba, így nem küzdhetett a rómaiak teljes
értékű képviselőjeként.
473