Page 442 [442]
vezetését a szokásos eljárás mellőzésével! Popilliusra bízták. (3) Ő haladéktala¬
nul sorozást rendelt el, megparancsolta, hogy a fegyveres ifjúság a Porta Capenán
kívül, Mars szentélyénél gyülekezzen, és oda vitette a gugeszorokkal a kincstárból
a hadijelvényeket is. Négy teljes légiót állított fel, a fennmaradó katonákat Publius
Valerius Publicola praetor ala rendelte, (4) és javasolta az atyaknak, hogy szer¬
vezzenek még egy sereget az állam védelmére, ha a háború esetleg nemkivana¬
tos fordulatot vesz.
(5) Majd, miután mindent megfelelően előkészített és elrendezett, az ellenség
ellen indult. Minthogy annak erejét jó előre, nem pedig egy mindent kockára
tevő csatában akarta kipuhatolni, elfoglalt egy dombot, a lehető legközelebb
a gallok táborához, és sáncot kezdett húzatni rajta. (6) Alig látta meg a szilaj és
harcra sóvárgó nép a távolban a római hadijelvényeket, már hadrendbe is állt,
hogy tüstént csatát kezdjen. Látva, hogy a római sereg nem vonul le a síkságra,
hanem a magaslati hely és a sáncok védelmében marad, úgy gondolták, félnek,
legjobb lesz hát most rajtuk ütni, amikor leköti őket az erődítési munka — és
félelmetes üvöltéssel rájuk rohantak. (7) A rómaiak nem hagyták abba a munkát
— ez a íriariusok dolga volt —, de az erődítést végzők előtt harcra készen, fegy¬
veresen varakoz6 hastatusok és princepsek belevetették magukat a kiizdelembe.
(8) Bátorságuk mellett a magaslat is segítette őket: dárdáik és egyéb hajitöfegy¬
vereik — nem úgy, mint amikor sík terepen hajítják el őket, ahol sokszor erejüket
vesztve hullanak le — saját súlyuknál fogva mind be is csapódtak, amikor célba
találtak. (9) A gallokat valósággal elárasztották a lövedékek: vagy a testüket
fúrták át, vagy megakadtak a pajzsukban, és elnehezítették azt. Mivel a nagy
lendület már-már felvitte őket a lejtőn, először elbizonytalanodva megálltak,
(10) majd amikor a megtorpanással harci kedvük lelohadt, az ellenfélé pedig
fellángolt, az ellentámadás hatására egymás hegyén-hátán menekülni kezdtek.
Csúfosabb pusztítást vittek végbe övéik között ők maguk, mint az öldöklő el¬
lenség, mert többet taposott agyon a menekülő tömeg, mint amennyit a fegyver
megölt.
24.
(1) A rómaiak győzelme azonban még nem volt biztos: a síkra leérve új feladat¬
tal találták magukat szemben. (2) A gallok rengetegen voltak, alig: éreztek meg
ekkora veszteséget, és mintha új csata kezdődne, friss csapatokat vonultattak fel
a győztes ellenség ellen. (3) A rómaiak megálltak, visszafogva lendületüket,
egyrészt mert fáradtan kellett új küzdelembe bocsátkozniuk, másrészt mert
! A consulok sorsolás vagy kölcsönös megállapodás alapján szoktak megosztozni a felada¬
tokon.
441