Page 403 [403]
OCR
fél öröme ne legyen felhőtlen, közbejött egy apróság, amely — amint az lenni szokott — nagy eseményeket indított el. Marcus Fabius Ambustus igen nagy tekintélynek örvendett, nemcsak a vele egyenrangúak, hanem a köznép körében is, mert tudták róla, hogy nem nézi le a plebejusokat. Két lánya közül az idősebbik Servius Sulpiciushoz ment feleségül, a fiatalabb a kiváló, de mégiscsak plebejus Gaius Licinius Stolóhoz — Fabius népszerűségének egyik oka az volt, hogy vállalta ezt a rokonsägot. (6) Törtent egyszer, hogy miközben a nővérek Servius Sulpicius katonai zribunus házában cseverésztek asszonyi módra, a Forumról hazatérő Sulpicius /ictora, ahogy szokas, vesszőjével az ajtóra ütött.! Az ifjabb Fabia megijedt, mert nem volt hozzászokva az ilyesmihez, mire nővére kinevette, csodálkozva húga tájékozatlanságán. (7) Az ő nevetése indított el valamit az apróságokra is oly érzékeny asszonyi szívben. Gondolom, a Sulpiciust hazakísérő, majd búcsút vevő sokaság miatt is irigykedhetett nővére házasságára, a magáét pedig röstellte, mert itéletalkotasat eltorzitotta, hogy az ember általában nem szeret a rokonai mögött lemaradni. (8) Ezen a friss bánatán rágódott, amikor összetalálkozott apjával, és annak kérdésére: , Minden rendben?" — nem akarta elárulni levertsége okát, nehogy úgy tűnjön, mintha nem szeretné eléggé nővérét, és nem tisztelné eléggé férjét. (9) De a szeretetteljes unszolás mégis kicsalta belőle a vallomást, hogy mi fáj neki: az, hogy nem egyenrangúval kötött házasságot, és olyan házba került, ahová nem találhat utat sem a rang, sem a befolyás. (10) Ambustus megvigasztalta lányát, biztatta, legyen jó reménységgel: nemsokára ugyanazt a méltóságot láthatja a maga házában is, mint nővérénél. (11) Azután tanácskozni kezdett vejével, amibe bevontak egy kiváló ifjút, Lucius Sextiust is, akinek nagy reményeihez csak a patrícius származás hiányzott. 35. (1) Úgy látták, a reformkísérletre jó alkalmat kínál az a tény, hogy az adóteher roppant összegre növekedett, és a helyzet enyhítésére a köznépnek semmi reménye, hacsak nem a saját embereit ülteti a legmagasabb tisztségekbe. Ennek a tervnek kell nekigyürkőzni — mondták. (2) A plebejusok vállalkozó kedvükkel és tetterejükkel már eljutottak odáig, hogy már csak egy kis erőfeszítés kell, és elérnek a csúcsra: méltóságban és érdemben egyenlővé válnak az atyákkal. (3) Elhatározták, egyelőre népzribunusok lesznek, hogy e hivatalukböl egyengethessék útjukat a magasabb tisztségek felé. (4) Miután megválasztották őket 1 Így jelezte a kísérő /iczor valamely magasabb rangú főtisztviselő közeledését. Nagyon valószínűtlen, hogy ezt a szokást egy Fabius lánya ne ismerte volna. 402
