Page 403 [403]
fél öröme ne legyen felhőtlen, közbejött egy apróság, amely — amint az lenni
szokott — nagy eseményeket indított el.
Marcus Fabius Ambustus igen nagy tekintélynek örvendett, nemcsak a vele
egyenrangúak, hanem a köznép körében is, mert tudták róla, hogy nem nézi le
a plebejusokat. Két lánya közül az idősebbik Servius Sulpiciushoz ment felesé¬
gül, a fiatalabb a kiváló, de mégiscsak plebejus Gaius Licinius Stolóhoz — Fabius
népszerűségének egyik oka az volt, hogy vállalta ezt a rokonsägot. (6) Törtent
egyszer, hogy miközben a nővérek Servius Sulpicius katonai zribunus házában
cseverésztek asszonyi módra, a Forumról hazatérő Sulpicius /ictora, ahogy szokas,
vesszőjével az ajtóra ütött.! Az ifjabb Fabia megijedt, mert nem volt hozzászok¬
va az ilyesmihez, mire nővére kinevette, csodálkozva húga tájékozatlanságán. (7)
Az ő nevetése indított el valamit az apróságokra is oly érzékeny asszonyi szívben.
Gondolom, a Sulpiciust hazakísérő, majd búcsút vevő sokaság miatt is irigyked¬
hetett nővére házasságára, a magáét pedig röstellte, mert itéletalkotasat eltorzi¬
totta, hogy az ember általában nem szeret a rokonai mögött lemaradni. (8) Ezen
a friss bánatán rágódott, amikor összetalálkozott apjával, és annak kérdésére:
, Minden rendben?" — nem akarta elárulni levertsége okát, nehogy úgy tűnjön,
mintha nem szeretné eléggé nővérét, és nem tisztelné eléggé férjét. (9) De
a szeretetteljes unszolás mégis kicsalta belőle a vallomást, hogy mi fáj neki: az,
hogy nem egyenrangúval kötött házasságot, és olyan házba került, ahová nem
találhat utat sem a rang, sem a befolyás. (10) Ambustus megvigasztalta lányát,
biztatta, legyen jó reménységgel: nemsokára ugyanazt a méltóságot láthatja
a maga házában is, mint nővérénél. (11) Azután tanácskozni kezdett vejével,
amibe bevontak egy kiváló ifjút, Lucius Sextiust is, akinek nagy reményeihez
csak a patrícius származás hiányzott.
35.
(1) Úgy látták, a reformkísérletre jó alkalmat kínál az a tény, hogy az adóteher
roppant összegre növekedett, és a helyzet enyhítésére a köznépnek semmi re¬
ménye, hacsak nem a saját embereit ülteti a legmagasabb tisztségekbe. Ennek
a tervnek kell nekigyürkőzni — mondták. (2) A plebejusok vállalkozó kedvükkel
és tetterejükkel már eljutottak odáig, hogy már csak egy kis erőfeszítés kell, és
elérnek a csúcsra: méltóságban és érdemben egyenlővé válnak az atyákkal.
(3) Elhatározták, egyelőre népzribunusok lesznek, hogy e hivatalukböl egyen¬
gethessék útjukat a magasabb tisztségek felé. (4) Miután megválasztották őket
1 Így jelezte a kísérő /iczor valamely magasabb rangú főtisztviselő közeledését. Nagyon
valószínűtlen, hogy ezt a szokást egy Fabius lánya ne ismerte volna.
402