Seite 381 [381]
OCR
fontosabb részét kikiáltó útján árverésre bocsátotta, mondván: , Nem tűrhetem, polgárok, hogy amíg egy talpalatnyi földem van, bármelyikőtöket elhurcolják elítélve, rabszolgaságra kárhoztatva!" Ezzel aztán annyira felkorbácsolta a szenvedélyeket, hogy az emberek szemmel láthatóan készen álltak szabadságuk megmentőjét minden törvényes vagy törvénytelen tettében követni. (11) Ráadásul otthonában, mint valami gyűlésen, csak úgy szórta az atyákra a vádakat. Valót-valótlant összehordott, és többek között azt is kijelentette, hogy az atyák rejtegetik a galloktól visszaszerzett aranykincset, mert már nem elég nekik az állami földek birtoklása, az állam pénzére is ráteszik a kezüket. Ha fényt derítenének a dologra — mondta -—, a köznépet minden adósságától meg lehetne szabadítani. (12) Mihelyt felcsillant a köznép előtt ez a remény, valóban szörnyű gaztettnek látták, hogy míg annak idején úgy kellett adó formájában összeadni azt az aranyat, hogy a Várost a galloktól megváltsák, most, hogy az ellenségtől visszakerült, néhány személy kaparintotta meg. (13) Így hát kérdésekkel rohanták meg Manliust, hogy hol lehet elrejtve a töméntelen ellopott kincs, és míg ő kitért a válasz elől, azt ígérve, hogy a kellő időben majd meg fogja mondani, mindenkinek minden gondolata csak ekörül forgott, semmi egyébbel nem törődtek. Nyilvánvaló volt hát, hogy nem lesz csekély a nép hálája, ha igazat mondott, vagy a felháborodása, ha mégsem." 15. (1) Ilyen feszült légkört talált a Városban a sereg éléről hazahívott dictator. Másnap összehívta a senazust, és miután eléggé kipuhatolta a közhangulatot, felszólította az atyákat, hogy ne távozzanak mellőle. Az ő sokaságuktól körülveve felällittatta biröi szeket a comitiumon, €s törvenyszolgät küldött Marcus Manliusért. (2) Amikor megérkezett a dictator idézése, Manlius jelt adott pärthíveinek, hogy itt az ütközet pillanata, és nagy tömeg kíséretében jelent meg a bírói emelvény előtt. (3) Mintegy csatarendben sorakoztak fel, egyik oldalon a senatus, másikon a köznép, mindegyik a maga vezérére függesztve tekintetét. (4) Ekkor a dictator csendet parancsolva így szólt: , Bárcsak én és Róma atyái minden egyéb dologban is annyira egyetértenénk a köznéppel, mint ahogy, szilárd meggyőződésem szerint, meg fog egyezni véleményünk a te személyednek és annak az ügynek a megítélésében, amely felől most megkérdezlek. (5) Úgy veszem észre, azzal kecsegtetted a polgárokat, hogy hitelezőik érdekeinek sérelme nélkül törleszteni lehetne adósságaikat a gall kincsekből, amelyeket az atyák vezetői rejtegetnek. Annyira nem óhajtok ez elé akadályt gördíteni, Marcus 1 A kincs sorsáról lásd V. 50. 6—7. 380
