Seite 381 [381]
fontosabb részét kikiáltó útján árverésre bocsátotta, mondván: , Nem tűrhetem,
polgárok, hogy amíg egy talpalatnyi földem van, bármelyikőtöket elhurcolják
elítélve, rabszolgaságra kárhoztatva!" Ezzel aztán annyira felkorbácsolta a szen¬
vedélyeket, hogy az emberek szemmel láthatóan készen álltak szabadságuk
megmentőjét minden törvényes vagy törvénytelen tettében követni.
(11) Ráadásul otthonában, mint valami gyűlésen, csak úgy szórta az atyákra
a vádakat. Valót-valótlant összehordott, és többek között azt is kijelentette, hogy
az atyák rejtegetik a galloktól visszaszerzett aranykincset, mert már nem elég
nekik az állami földek birtoklása, az állam pénzére is ráteszik a kezüket. Ha fényt
derítenének a dologra — mondta -—, a köznépet minden adósságától meg lehetne
szabadítani.
(12) Mihelyt felcsillant a köznép előtt ez a remény, valóban szörnyű gaztett¬
nek látták, hogy míg annak idején úgy kellett adó formájában összeadni azt az
aranyat, hogy a Várost a galloktól megváltsák, most, hogy az ellenségtől vissza¬
került, néhány személy kaparintotta meg. (13) Így hát kérdésekkel rohanták meg
Manliust, hogy hol lehet elrejtve a töméntelen ellopott kincs, és míg ő kitért
a válasz elől, azt ígérve, hogy a kellő időben majd meg fogja mondani, minden¬
kinek minden gondolata csak ekörül forgott, semmi egyébbel nem törődtek.
Nyilvánvaló volt hát, hogy nem lesz csekély a nép hálája, ha igazat mondott,
vagy a felháborodása, ha mégsem."
15.
(1) Ilyen feszült légkört talált a Városban a sereg éléről hazahívott dictator.
Másnap összehívta a senazust, és miután eléggé kipuhatolta a közhangulatot,
felszólította az atyákat, hogy ne távozzanak mellőle. Az ő sokaságuktól körül¬
veve felällittatta biröi szeket a comitiumon, €s törvenyszolgät küldött Marcus
Manliusért. (2) Amikor megérkezett a dictator idézése, Manlius jelt adott pärt¬
híveinek, hogy itt az ütközet pillanata, és nagy tömeg kíséretében jelent meg
a bírói emelvény előtt. (3) Mintegy csatarendben sorakoztak fel, egyik oldalon
a senatus, másikon a köznép, mindegyik a maga vezérére függesztve tekintetét.
(4) Ekkor a dictator csendet parancsolva így szólt: , Bárcsak én és Róma atyái
minden egyéb dologban is annyira egyetértenénk a köznéppel, mint ahogy,
szilárd meggyőződésem szerint, meg fog egyezni véleményünk a te személyed¬
nek és annak az ügynek a megítélésében, amely felől most megkérdezlek. (5)
Úgy veszem észre, azzal kecsegtetted a polgárokat, hogy hitelezőik érdekeinek
sérelme nélkül törleszteni lehetne adósságaikat a gall kincsekből, amelyeket az
atyák vezetői rejtegetnek. Annyira nem óhajtok ez elé akadályt gördíteni, Marcus
1 A kincs sorsáról lásd V. 50. 6—7.
380