OCR
Manlius, hogy egyenesen buzdítalak: szabadítsd meg a római köznépet az uzsora terhétől, és forgasd ki titkon szerzett zsákmányukból azokat, akik az állam kincsein kotlanak. (6) Ha nem teszed meg — akár mert magad is részt akarsz kapni a rablott vagyonból, akár mert hamisan vádaskodsz -, bilincsbe verve vitetlek el, és nem tűröm tovább, hogy hamis reményekkel áltasd a tömeget." (7) Manlius erre azt válaszolta: Öelőtte sem titok, hogy a dictatort nem a volscusok ellen neveztek ki, akik annyiszor kezdenek mozgolödni, ahänyszor az atyák érdeke úgy kívánja, és nem is a latinok és hernicusok ellen, akiket alaptalan vádakkal kényszerítenek fegyverfogásra, hanem őellene és a római köznép ellen. (8) Most már félretéve az ürügyként felhasznált háborút, ellene támadnak, a dictator nyíltan vállalja, hogy megvédi az uzsorásokat a köznéppel szemben, őt pedig, mivel a nép szereti, vád alá akarják helyezik, hogy végezzenek vele. (9) ,Bántja a szemedet, Aulus Cornelius, és a tiéteket, atyák és összeírtak, a körém sereglett tömeg? — folytatta. — Miért nem tántorítjátok el őket tőlem, ki-ki a maga jótéteményével: kezességet vállalva polgártársaitokért, kiváltva őket a börtönből, megakadályozva, hogy elítéljék és szolgaságba hurcolják őket, gazdagságotok túláradó fölöslegéből másokat támogatva ínségükben? (10) De miért is biztatlak benneteket arra, hogy a magatokéból áldozzatok?" Nézzétek meg, mennyi nincs kifizetve az eredeti adósságból, vonjátok le a tőkéből a befizetett kamatokat, és akkor az én kíséretem sem lesz feltűnőbb, mint bárki másé. (11) De miért vállalom így egyedül ezt a gondot polgártársaimért? Erre éppoly kevéssé tudnék felelni, mint ha azt kérdeznéd, miért mentettem meg így egyedül a Capitoliumot és a fellegvárat. Akkor erőmhöz képest az egész közösségen segítettem, most az egyes embereket akarom támogatni. (12) Ami pedig a gallok kincsét illeti, ez a vallatás megnehezíti ezt az önmagában véve egyszerű dolgot. Hisz miért kérdezitek azt, amit ti tudtok a legjobban? Ha nem rejlik itt semmi álnokság, miért mondjátok, hogy mi rázzuk ki tógátok öbléből az eldugott pénzt,! ahelyett hogy magatok tennétek le az asztalra? (13) Minél inkább arra biztattok, hogy leplezzük le szemfényvesztő csalásotokat, annál jobban félek, hogy a rátok figyelőknek még a szemét is kilopjátok. Tehát nem engem kell kényszeríteni, hogy felfedjem előttetek, hol a zsákmány, hanem benneteket, hogy elöadjätok.” 16. (1) Ekkor a dictator felszólította, hogy ne köntörfalazzon tovább, hanem vagy bizonyítsa be állítását, vagy ismerje be a bűnét: koholt váddal rágalmazta meg ! A rómaiak a tógának bal vállukról lecsüngő részét visszahajtották a bal karjukra, és az így képződött ránc (sinus: "öböl") töltötte be a zseb szerepét. 381