30.
(1) A senazusban is szüntelenül izgatott a törvény ellen, mondván: Ha eljön
a törvény megtárgyalásának napja, és a Forumra vonulnak, emlékezzenek rá,
hogy ott oltáraikért, családi tűzhelyükért, isteneik templomaiért és szülőföldjü¬
kért kell harcolniuk. (2) Ami őt magát illeti (ha ugyan szabad saját dicsőségét
felidéznie egy olyan harcban, amelyben a haza sorsa dől el), számára is kitünte¬
tés lenne, ha benépesülne az a város, amelyet ő foglalt el: naponta örömmel
nézhetné dicsősége emlékművét, szeme előtt láthatná a várost, amelynek képét
ott vitték diadalmenetében,! láthatná, hogy mindenki az ő nagy tette nyomát
követi. (3) De bűnnek tartja egy kihalt város benépesítését, amelyből a halha¬
tatlan istenek is elköltöztek; bűnnek tartja, hogy a római nép leigázott földön
telepedjen le, és győztes hazáját legyőzöttel cserélje fel.
(4) Vezérük biztatása feltüzelte az atyákat: a törvény tárgyalásának napján
öreg és fiatal egy tömegben vonult le a Forumra, majd szétszóródtak, ki-ki a maga
tribusähoz.” Könnyek között, zribustársaik kezét szorongatva könyörögtek: (5)
ne hagyják el hazájukat, amelyért ők és atyáik oly nagy hősiességgel és szeren¬
csével harcoltak — és közben a Capitoliumra, Vesta szentélyére és körben a többi
templomra mutattak -, (6) ne tegyék földönfutóvá a római népet, ne hurcolják
el atyái földjéről és házi isteneitől egy ellenséges városba, ne hagyják odáig fa¬
julni a dolgot, hogy jobb lett volna Veiit el sem foglalni, mert így Róma elnép¬
telenedik.
(7) Minthogy nem erőszakosan léptek fel, hanem esdekeltek, és közben ál¬
landóan az isteneket emlegették, a többség félni kezdett, hátha a kegyeletsértés
bűnébe esik, így a törvényjavaslatot a íribusok egy szótöbbséggel elvetették." (8)
Ez a győzelem olyan nagy örömet keltett az atyákban, hogy másnap a consulok
javaslatára a senazus úgy határozott: osszanak szét a veii földből a polgárok kö¬
zött fejenként hét iugerumot; és ne csak a családapák kapjanak, hanem gondol¬
janak a családok minden szabad tagjára, hogy ez a reménység növelje a gyer¬