Page 334 [334]
amikor erre alkalom adódott, játszadozás és változatos csevegés közben a szo¬
kásosnál tovább csalta őket, és az ellenséges előőrsök között egyenest a római
táborba, Camillus fővezéri sátrához vitte. (3) Elvetemült tettét itt még elvete¬
mültebb szavakkal tetézte, mondván: ő most a rómaiak kezére adta Faleriit, (4)
mert kiszolgáltatta nekik a város vezetőinek gyermekeit.
(5) Camillus e szavakra így válaszolt: , Nem hozzád hasonszőrű sem a nép,
sem hadvezére, akihez gyalázatos ajándékoddal jössz, te gyalázatos! (6) Köztünk
és a faliscusok között nincs emberi megegyezésen alapuló szerződés, de mind¬
két felet most és mindenkor kötelezi az a kapcsolat, amelyet a természet terem¬
tett közöttünk. A háborúban is van jog, akár a békében, és mi megtanultuk, hogy
ennek tisztelete legalább olyan fontos számunkra, mint a hősiesség. (7) Nem az
ilyen életkorúak ellen fogtunk fegyvert, akiket egy város elfoglalásakor sem
szokás bántani, hanem fegyveresek ellen, akik — bár nem sértettük meg és nem
zaklattuk őket — Veiinél megtámadták a római tábort. (8) Te elkövettél minden
tőled telhetőt, hogy hallatlan vétkeddel felülmúld őket; én pedig úgy fogok
föléjük kerekedni, mint Veii fölé: bátorsággal, ostromművekkel, fegyverrel — római
módon." (9) Azután megparancsolta: vetkőztessék le, kössék hátra a kezét, és
adják át a fiúknak, hogy vigyék vissza Faleriibe; vesszőket is kaptak, hogy jól
ellássák az áruló baját, miközben a városba hajtják.
(10) Erre a látványra először a nép szaladt össze, majd a rendkívüli esemény
ügyében a tisztségviselők összehívták a semazust. A közhangulat egy csapásra
megváltozott, és akiket előzőleg annyira megvadított a harag és gyűlölet, hogy
szinte inkább választották volna az elpusztult Veii, mint a békéltetett Capena
sorsát, azoknak most minden polgára a békekötést követelte. (11) A forumon és
a curiában! egyaránt a római becsületet, a fővezér igazságosságát magasztalták,
és egyhangú határozattal követeket küldtek a táborba Camillushoz, majd az ő
engedélyével Rómába, a senazushoz, hogy bejelentsék: Faleriit feladják. (12)
Amikor a senatus elé vezették őket, a hagyomány szerint így beszéltek: , Atyák
és összeírtak! Nincs az az ember vagy isten, aki irigykedhetne rátok a győzele¬
mért, amelyet ti és fővezéretek arattatok rajtunk, és amely minket megadásra
kényszerített. Meggyőződésünk - és mi lehet a győztesre nagyobb dicsőség? -,
hogy jobb lesz a ti uralmatok, mint saját törvényeink uralma alatt élnünk. (13)
E háború befejezése két üdvös példával szolgált az emberiségnek: ti többre
tartottátok a háborúban a becsületet, mint az azonnali győzelmet, és mi becsü¬
letességetekre válaszul a győzelmet önként adtuk kezetekbe. Hatalmatokban
! Livius a római viszonyok alapján ábrázolja a faliscusok államrendjét.
? A hódító birodalmi Róma ideológiájának visszavetítése a korai időkbe.
333