Page 333 [333]
gatták a dolgot, amíg semmi nem lett belőle, és legfélelmetesebb ellenfelük,
Camillus a faliscusok földjén növelte meg dicsőségét. (4) Kezdetben az ellenség
azt hitte a legbiztosabbnak, ha falai mögé húzódik, de Camillus végigpusztítot¬
ta a földeket, felperzselte a tanyákat, és így kikényszerítette őket a városból. (5)
De félelmükben nem nyomultak messzebb, városuktól mintegy egy mérföld¬
nyire ütöttek tábort, egyedül a terep adottságaival biztosítva azt: a kietlen és
sziklás vidéket a hol szűk, hol meredek utakon alig lehetett megközelíteni. (6)
Camillus azonban késő éjszaka tábort bontott, és egy ott, a földeken ejtett ha¬
difogoly kalauzolásával hajnalban megjelent jóval az ellenség tábora fölött. (7)
A rómaiak három részre oszolva sáncépítésbe kezdtek, a sereg többi része harc¬
ra készen várakozott. A munkájuk megzavarására odamerészkedő ellenséget
szétszórták és megfutamították. Erre a faliscusok között olyan rémület tört ki,
hogy fejvesztett futással a városba menekültek, maguk mögött hagyva táborukat,
pedig az lett volna közelebb. (8) Sokan elestek, sokan megsebesültek, mielőtt
még reszketve beestek volna a kapukon; táborukat elfoglalták a rómaiak. A ka¬
tonákat nagyon felháborította, hogy a zsákmányt a guaestorok foglalták le, de
megfékezte őket a parancsnok szigora: szilárdságát egyszerre bámulták és gyű¬
lölték. (9) Majd megkezdődött az ostrom, a sáncmunkák; a városbeliek alka¬
lomadtán kitörtek, és megrohanták a római előretolt állásokat, kisebb csetepaték
kerekedtek. Az idő csak telt, miközben az esélyek kiegyenlítettek maradtak,
minthogy az ostromlott városnak nagyobb készlete volt felhalmozva gabonából
és egyéb élelmiszerből, mint az ostromlóknak. (10) Ugy látszott, éppen olyan
hosszú vesződés vár rájuk, mint Veiinél — ám ekkor a szerencse a római vezérnek
alkalmat kínált arra, hogy a háborúkban szokatlan lelki nagyságról tegyen ta¬
núbizonyságot, és egyúttal gyors győzelmet arasson.
27.
(1) A faliscusoknál rendszerint ugyanaz az ember volt a gyerekek tanítója és
felügyelője, és egy emberre — amint a görögöknél ma is szokás — rábíztak több
gyereket is.! Az előkelők gyerekeit, amint ez már lenni szokott, a tudományok¬
ban legjártasabbnak tartott személy nevelte. (2) Békeidőben ki-kivitte a gyere¬
keket játszani és mozogni a város elé, és ezzel a szokással a háború alatt sem
hagyott fel: hol kisebb, hol nagyobb távolságra vezette őket a kapuktól. Egyszer,
! A görög világban a daidagógosz nevű rabszolgára bízták a gyermekek felügyeletét. Ró¬
mában ez a Kr. e. III. századig nem volt szokás, a faliscusok azonban már jóval korábban
is átvehették ezt a rendszert — hacsak nem későbbi viszonyok visszavetítésével állunk
szemben.
332