Page 322 [322]
(negyedszer), Lucius Sergius Fidenas, Aulus Postumius Regillensis, Publius
Cornelius Maluginensis és Aulus Manlius [397]. (2) Ebben az évben új ellenség
jelent meg, a targuiniibeliek, akik jól látták, hogy egyszerre hány háború köti le
a rómaiakat — a volscusok ellen az ostromgyűrűbe fogott Anxurnál, a Labici
római coloniát ostromló aeguusok ellen, és ezenkívül a Veii, Falerii és Capena
ellen vívott háború -—, és azt is tudták, hogy a falakon belül sem nyugalmasabb
a helyzet az atyák és a plebejusok küzdelmei miatt. (3) Abban a reményben,
hogy itt a lehetőség a zavarosban halászni, könnyen mozgó csapatokat küldtek
portyázni a római területre, gondolván, hogy a rómaiak vagy bosszulatlanul tűrik
majd ezt a jogtalanságot, hogy ne kelljen újabb háború terhét vállalniuk, vagy
csak kis létszámú és épp ezért gyenge sereget küldenek majd rájuk. (4) Rómában
a targuiniibeliek dúlása inkább felháborodást keltett, mint aggodalmat, ezért
nem tettek nagy előkészületeket, és nem is tétováztak sokáig. (5) Aulus Postumius
és Lucius Iulius a népzribunusok tiltakozása miatt nem tartottak szabályos so¬
rozást, hanem majdnem teljes egészében a buzdításukra fellelkesült önkénte¬
sekből toboroztak, majd felkerekedtek, és Caere területén át mellékösvényeken
elébe vágtak a fosztogatásból hazafelé tartó, zsákmánnyal megrakott targuinii¬
belieknek. (6) Sokat lekaszaboltak közülük, minden málhájukat elvették, és
visszaszerezve a saját földjeikről származó zsákmányt, hazatértek Rómába. (7)
Két napot adtak a tulajdonosoknak holmijuk felismerésére. Harmadnap mind¬
azt, amit nem azonosított senki — és ez többnyire az ellenség tulajdona volt —,
elárverezték, és a bevételt szétosztották a katonák között.
A többi háború, kiváltképpen a Veii elleni, még nem dőlt el. (8) A rómaiak,
elvesztvén hitüket az emberi segítségben, már a végzet, az istenek felé tekinget¬
tek, amikor megérkeztek Delphoiból a követek, és meghozták a jósdának az
elfogott jós válaszával egybevágó üzenetét. (9) , Római, ne hagyd, hogy megma¬
radjon a víz az Albai-tóban, ne hagyd, hogy magától fusson le a tengerbe! Vezesd
ki a földek öntözésére, oszd szét csatornákba, úgy tüntesd el. (10) Azután lépj
fel bátran az ellenséges falakra, és gondolj arra, hogy a sok éven át ostromolt
város fölött a most feltáruló végzet segítségével győzni fogsz. (11) Majd ha
a háborút diadallal befejezted, hozz bőséges ajándékot templomomba, és újítsd
fel és ahhagyomány szerint üld meg a feledésbe ment hazai áldozati ünnepeket."
17.
(1) Nagyon megnőtt erre az elfogott jós tekintélye. Cornelius és Postumius
katonai íribunusok vele tanácskozták meg, hogyan kellene elhárítani az albai
csodajelet, és mi az istenek kibékítésének megfelelő módja. (2) Végül rájöttek,
hogy miféle szertartások elhanyagolása és milyen áldozati ünnep elmaradása
miatt neheztelnek az istenek: nyilvánvalóan azért, mert a tisztségviselők, akiknek
321