Page 162 [162]
nedéket talälhattak. A consul, mihelyt a kedvezőtlen terepre érkezett, megállí¬
totta a csatasort. A katonaságot azonban alig lehetett visszafogni, kiabáltak,
követelték, hadd üldözzék tovább a menekülőket. (3) Még harciasabban lépett
fel a lovasság; a hadvezér köré sereglettek, kiabálva, hogy majd ők előremennek.
Míg a consul tétovázott, bizonyos lévén katonái bátorságában, de sokkal kevés¬
bé bízva a terepben, azok mindenfelől lármáztak, hogy ők bizony elindulnak, és
a szót tett követte. Földbe szúrták dárdáikat, hogy ennyivel is kevesebb súllyal
kelljen felkapaszkodniuk a meredeken, futva elindultak fölfelé. (4) A volscusok,
miután már az első roham idején elhajították dárdáikat, a lábuk előtt heverő
szikladarabokat dobálták a fölfelé kapaszkodó rómaiakra, és megbomlott sora¬
ikat sűrű kőzáporral támadták a magaslatról. A rómaiak balszárnyát csaknem
maguk alá temették a kövek, ám ekkor a consul, hol hebehurgyának, hol gyává¬
nak becsmérelve meghátráló katonáit, szégyenérzetet keltett a szívükben a fé¬
lelem helyett. (5) Előbb elszánt lélekkel megvetették lábukat; majd miután —
szilárdan tartva állásaikat — összeszedték erejüket, neki is mertek indulni, és
újabb harci üvöltéssel előrenyomult a csatasor. Majd ismét lendületet véve ne¬
kigyürkőztek az emelkedőnek, és legyőzték a terepakadályokat. (6) Már csaknem
feljutottak a dombtetőre, amikor az ellenség megfutamodott, és menekülők és
üldözőik eszeveszett rohanással, szinte egy csapatban estek be a táborba. Az
általános rémületben a rómaiak elfoglalták a tábort: aki a volscusok közül meg
tudott menekülni, Antiumba igyekezett. (7) Antium alá vonult a római hadse¬
reg is. Néhány napi ostromzár után megadta magát a város, de nem az ostrom¬
lók újabb támadására, hanem azért, mert a volscusok a szerencsétlen kimenete¬
lű csata és táboruk elfoglalása óta elvesztették minden bátorságukat.
161