Page 161 [161]
lasztották meg consulnak Titus Quinctiust és Quintus Serviliust [468]. Úgy telt
az ő évük is, mint az előző; az év elején lázongás volt, majd a külső háború kö¬
vetkeztében nyugalom. (3) A szabinok erőltetett menetben átvonultak a
crustumeriumi mezőkön, az Anio folyó mentén gyilkoltak, gyújtogattak. Már
csaknem a Porta Collina és a városfalak közelében jártak, amikor visszaverték
őket; mégis igen nagy zsákmányt ejtettek emberben, jószágban egyaránt. (4)
Servilius consul harcra kész hadseregével üldözőbe vette őket, de mivel kedvező
terepen nem tudta utolérni a sereget, úgy végigdúlta földjüket, hogy semmi nem
maradt érintetlen a háborútól, és az elvesztett zsákmány többszörösével tért
haza.
(5) A volscusok ellen is sikeresen folyt a hadjárat, hála a vezérnek és katoná¬
inak. Először sík területen csaptak össze szabályos ütközetben, kegyetlen vér¬
ontás közepette, nagy veszteségeket okozva egymásnak. (6) A rómaiak, akiket
— kevesebben lévén — érzékenyebben érintett a csapás, már-már visszavonultak
volna, ha a consul ki nem eszel egy üdvös hazugságot: elkiáltotta magát, hogy
a másik szárnyon menekül az ellenség, és ezzel föllelkesítette katonáit. Rohamot
indítottak, és miközben azt gondolták, hogy győznek, győztek is. (7) A consul,
félve, hogy a túl heves üldözés közben kiújul a harc, jelt adott a visszavonulásra.
(8) Eltelt néhány nap, mindkét oldalon teljes nyugalomban, mintha hallgatóla¬
gosan fegyverszünetet kötöttek volna. Ezalatt a volscusok és az aeguusok egész
vidékéről hatalmas embertömeg érkezett a táborba; biztosak voltak benne, hogy
ha ezt a rómaiak észreveszik, éjjel elvonulnak. (9) A harmadik őrségváltás táján
tehát elindultak, hogy megostromolják a római tábort. (10) Ouinctius lecsilla¬
pította a hirtelen ijedtségtől támadt zűrzavart, és megparancsolta, hogy a kato¬
nák maradjanak nyugodtan sátraikban, majd előőrsnek kirendelt egy cohors
hernicust, és elrendelte, hogy a kürtösök és trombitások üljenek lóra, és a sánc
előtt szüntelenül fújják hangszerüket, így tartsák ébren az ellenséget hajnalig.
(11) Az éjszaka hátralevő óráiban olyan nagy nyugalom uralkodott a táborban,
hogy a rómaiak még alhattak is. A volscusokat viszont a fegyveres gyalogság
látványa — akikről azt hitték, hogy többen vannak és hogy rómaiak — és a szo¬
katlan lovasok meg a fülüket sértő zaj miatt megvadult lovak nyerítése és nyi¬
hogása állandó feszültségben tartotta, gondolván, hogy az ellenség támadásra
készül.
65.
(1) Mihelyt megvirradt, csatasorba állt a friss és kipihent római sereg, és az
ácsorgástól, álmatlanságtól elgyötört volscusokat első támadásával szétverte. (2)
Bár az ellenség inkább meghátrált, mint megfutott, mivel hátuk mögött domb¬
sor húzódott, ahol az első vonal mögött épségben maradt egységek biztos me¬
160