Page 156 [156]
a zavargás. (3) Appiustól azt kérték, hogy csak annyi méltóságot igényeljen
a consul számára, amennyi a belső békével összeegyeztethető; amíg ugyanis
a tribunusok és a consulok mind magukhoz akarnak ragadni mindent, a közös
erőből semmi sem marad; darabokra tépték, marcangolták az államot, mert
jobban érdekli őket, hogy ki tartja kézben, mint hogy hogyan maradhatna ép¬
ségben. (4) Erre Appius az isteneket és embereket hívta tanúul, hogy ezek itt
félelmükben elárulják, cserbenhagyják az államot; nem a consul nem segiti a
senatust, hanem a senazus a consult; súlyosabb törvényeket fogadnak el most, mint
a Szent Hegyen. Végül is az atyák egyetértő véleményétől legyőzve elhallgatott;
a törvényjavaslatot csendben megszavazták.
58.
(1) Akkor választották első ízben a íribunusokat a comitia tributan.' Piso arröl
tudósít, hogy számukat hárommal megtoldották, azelőtt ugyanis csak ketten
viselték ezt a tisztséget. (2) Meg is nevezi a ¢ribunusokat: Gnaeus Siccius, Lucius
Numitorius, Marcus Duillius, Spurius Icilius, Lucius Maecilius.
(3) A római zavargások közben kitört a háború a volscusokkal és az acguusok¬
kal. Feldúlták a szántóföldeket, arra számítva, hogy ha a köznép kivonul Rómá¬
ból, majd ők adnak neki menedéket; de amikor Rómában rendeződött a helyzet,
visszavonták seregüket. (4) Appius Claudiust küldték a volscusok ellen, Quinctius
pedig az aeguusok elleni harcot kapta feladatul. Appius könyörtelensége a had¬
járat folyamán éppúgy megnyilvánult, mint otthon, Rómában, sőt még jobban
elszabadult, mivel nem korlátozták a ¢ribunusok. (5) A koznép gydléletében még
apján is túltett, hiszen úgy gondolta, vereséget szenvedett attól: jóllehet dt első¬
sorban a zribunusi hatalom ellensúlyozására választották meg consulnak, épp az
ő consulsága alatt fogadták el azt a torvényjavaslatot, amelyet consu/ elödei kisebb
erőfeszítéssel is meg tudtak akadályozni, pedig hozzájuk nem fűztek akkora
reményt a senatorok?
(6) Az emiatti harag és méltatlankodás arra ingerelte ezt a szilaj természetű
embert, hogy őrjöngő hatalmaskodásával gyötörje a hadsereget. Azt azonban
semmi erő meg nem zabolázhatta, olyan mélyen gyökerezett lelkükben az el¬
lenállás. (7) Lustán, kényelmesen, hanyagul, csökönyösen végeztek mindent; sem
a szégyenérzet, sem a félelem nem törte meg őket. Ha Appius gyorsabb mene¬
telést vezényelt, ők nagy ügybuzgalommal még lassabban lépkedtek; ha szemé¬
lyesen buzdította őket munkára, addig kifogástalan szorgalmuk lanyhulni kez¬
dett. (8) Ha meglátták vezérüket, nem néztek a szemébe, ha elhaladt mellettük,
! Az annalista hagyomäny szerint eddig a comitia curiata välasztotta a n&pfribunusokat.
Valószínűbb azonban, hogy megválasztásuk a köznép félhivatalos gyűlésein történt.
155