Seite 149 [149]
A hely kedvező fekvése révén győzött volna is a maroknyi sereg, ha a veii ellen¬
ség a hegyvonulat mentén mögéjük kerülve fel nem jutott volna a dombtetőre.
(11) Így aztán ismét az ellenség kerekedett felül. A Fabiusok mind egy szálig
elestek, erődítményüket bevették. Minden forrás egyetért abban, hogy 306-an
haltak meg, csak egyetlen, még nem egészen felserdült ifjú maradt meg, utolsó
hajtásaként a Fabius nemzetségnek, amely válságos helyzetekben, háború és
béke idején a római népnek még gyakran lesz nagy-nagy segítségére."
51.
(1) A vereség idején már Gaius Horatius és Titus Menenius töltötte be a consuli
tisztséget [477]. Meneniust nyomban elküldték a győzelmüktől elbizakodott
etruszkok ellen. (2) Ezúttal is rosszul végződött a harc, az ellenség megszállta
a laniculust, és ostromzár alá vette volna a Várost is, amelyet a háborún kívül
a gabonahiäny is fenyegetett — az etruszkok ugyanis átkeltek a Tiberisen? —, ha
Horatius consult haza nem rendelik a volscusok földjéről. A háború már olyan
közelről veszélyeztette Róma falait, hogy előbb a Remény templománál vívtak
döntetlen csatát, majd a Porta Collinánál. (3) Itt éppenhogy csak felülkereked¬
tek a rómaiak, de ettől a katonák visszanyerték régi moráljukat, és bátrabban
néztek az eljövendő harcok elébe.
(4) Aulus Verginius és Spurius Servilius consulsäga következett [476]. A leg¬
utóbbi ütközetben elszenvedett vereség után a veiibeliek tartózkodtak a nyílt
harctól. Portyázgattak, és a laniculusról, mint valami fellegvärböl, meg-megtä¬
madták a római szántóföldeket; sem jószág, sem ember nem volt biztonságban
tőlük. (5) Aztán ugyanazzal a csellel csalták csapdába őket, mint ők a Fabiusokat.
Üldözőbe vették a nyájakat, amelyeket többfelé is szántszándékkal kitereltek
a rómaiak csaléteknek, és ők egyenesen belerohantak a csapdába. (6) Amennyi¬
vel többen voltak, annyival nagyobb volt a vérontás. Vereségük miatt szörnyű
haragra gerjedtek, ani még nagyobb vereség okozója lett. Éjjel ugyanis átkeltek
a Tiberisen, és nekiláttak megostromolni Servilius consu/ táborát. De a rómaiak
szétverték őket, és súlyos vérveszteséggel, nagy keservesen vonultak vissza a
Ianiculusra. (7) A consul is nyomban átkelt a Tiberisen, és a Ianiculus tövében
! Utalás a Fabius nemzetség későbbi kiemelkedő szerepére és egyik nevezetes tagjára,
Fabius Cunctatorra, aki a második pun háborúban (Kr. e. 219/218-201) halogatö had¬
viselésével mentette meg Rómát.
? Az etruszkok azzal, hogy a Tiberis mindkét partját megszállva tartották, megakadályoz¬
ták a rómaiak hozzáférését a latiumi gabonához.
3 A Remeny (Spes) temploma ebben az idöben az Esquilinuson, a Porta Praenestina köz¬
vetlen közeleben ällt.
148