Seite 148 [148]
őket a római lovasság egy alája, így arra sem volt lehetőségük, hogy helytálljanak,
nemhogy támadást indítsanak. (12) Így visszamenekültek a Vörös Szikläkhoz'
— ott volt a taboruk —, és megalázkodva békét kértek. De mihelyt kérésük telje¬
sült, velük született állhatatlanságukban már meg is gondolták magukat, még
mielőtt a római őrség elvonult volna a Cremera mellől.
50.
(1) Most újra csak a Fabiusokkal álltak szemben a veiibeliek, nagyobb szabású
háborúra nem is készültek. De már nemcsak portyázások folytak a szántóföl¬
deken, vagy támadások a portyázók ellen, hanem több ízben nyílt és szabályos
összecsapás is a csatamezőn. (2) A római nép egyetlen nemzetsége gyakran
aratott győzelmet Etruriának akkortájt leggazdagabb városa fölött. (3) A veiibe¬
liek eleinte keserű szívvel és méltatlankodva szemlélték ezt. Aztán maga a hely¬
zet hozta magával az ötletet, hogy cselvetéssel kell legyőzniük kevély ellenségü¬
ket; még örültek is, hogy a Fabiusok a sok sikertől egyre vakmerőbbé válnak. (4)
Olykor nyájakat hajtottak hát a portyázók útjába, mintha véletlenül jártak volna
arra; a parasztgazdák elmenekültek, hatalmas földterületeket hagyva néptelenül;
a fosztogatók ellen küldött fegyveres csapatok is gyakrabban futottak meg elő¬
lük színlelésből, mint valódi ijedségükben. (5) A Fabiusok már annyira kezdték
alábecsülni az ellenséget, hogy szentül hitték: győzhetetlen fegyvereiknek soha,
sehol nem lehet ellenállni. Ez az önbizalom bírta rá őket, hogy amikor a mezőn,
a Cremerától jókora távolságra észrevettek egy nyájat, rögtön rávessék magukat,
noha itt-ott ellenséget is láttak arrafelé. (6) Majd amikor vigyázatlanul elrohan¬
tak az út mentén lesben állók mellett, és szétszéledtek, hogy az ijedtükben
szertefutott állatokat befogják, az ellenség hirtelen előtört rejtekéből, szemben,
körös-körül, mindenütt ott volt. (7) Előbb a mindenhol felhangzó csatakiáltás
riasztotta meg őket, majd mindenfelől hullani kezdtek a dárdák, az etruszk
fegyveresek egyre sűrűbben gyülekeztek, és összefüggő soraikkal körülzárták
őket. (8) Minél jobban előrehatolt az ellenség, úgy szorultak ők is egyre szűkebb
körbe. Így még inkább kitűnt, milyen kevesen vannak a Fabiusok, milyen sokan
az etruszkok, akiknek sorai egymásra torlódtak a szűk helyen. (9) Ekkor a Fabiu¬
sok felhagytak azzal, hogy minden irányban egyaránt állják a harcot, és mind
egyfelé összpontosították erejüket; ott testük és fegyvereik erejével ék alakban
utat törtek maguknak. (10) Enyhén emelkedő domb felé vitt az útjuk. Ott
megálltak, majd miután a magasabban fekvő helyen lehetőségük nyílt felléle¬
gezni és magukhoz térni a nagy ijedség után, még vissza is verték üldözőiket.
! Stratégiai jelentőségű hely, ahonnan ellenőrizni lehetett a Tiberisen át Fidenaeba vivő
kompot.
147