Seite 150 [150]
ütötte fel erődített táborát. Másnap a kora hajnali órákban az előző napi győ¬
zelemtől fellelkesülve, és ráadásul, mivel a gabonaínség minél gyorsabb cselek¬
vésre sürgetett, bármilyen kockázatos legyen is, vakmerően elindult csatasorával
fölfelé a Ilaniculusra, az ellenség tábora felé. (8) Még csúfosabban kergették
vissza onnan, mint ő az ellenséget előző nap; csak tiszttársa közbelépése folytán
menekült meg seregével együtt. (9) Az etruszkok a két hadsereg közé szorulva
hol az egyik, hol a másik elől futottak; nagy vérontás közepette lekaszabolták
őket. Így fejezte be a veii háborút ez a szerencsés kimenetelű vakmerőség.
52.
(1) A békével együtt az élelmiszer-ellátás is bőségesebb lett a Városban, mivel
Campaniából is hoztak be gabonát, és miután a szűkös jövendőtől senki sem
félt többé, előkerült az is, amit addig elrejtettek. (2) A bőség és a nyugalmas élet
következtében a közhangulat ismét lázongásra hajlott, és újra keresni kezdte
a régi bajokat, ezúttal a polgári életben, mivel háború nem folyt. (3) A népzri¬
bunusok a maguk sajátos bájitalával, a földtörvénnyel lázították a köznépet, és
nemcsak általában, hanem külön-külön is izgattak a javaslatnak ellenálló atyák
ellen. Ouintus Considius és Titus Genucius, a javaslat beterjesztői törvénybe
idézték Titus Meneniust. Gyűlöletet keltett ellene az, hogy veszni hagyta a Cre¬
mera-parti erődöt, holott consulként onnan nem messzire ütötte fel állandó
táborát; (4) emiatt el is ítélték, noha az atyák éppúgy síkraszálltak érte, mint
Coriolanusért, és apja, Agrippa népszerűsége sem halványult még el.! (5) A bün¬
tetést visszafogottan szabták meg a íribunusok: bár főbenjáró bűnért perelték
be, mégis mindössze 2000 bronzpénz bírságra ítélték. Ez a büntetés mégis az
életébe került: azt mondják, nem bírta elviselni a gyalázatot és a bánatot, emiatt
lett halálos beteg.
(6) A következő vádlott, Spurius Servilius, akit, mihelyt hivatali ideje lejárt,
Gaius Nautius és Publius Valerius consuisága alatt [475] Lucius Caedicius és
Titus Statius nepzribunusok ideztek törvenybe már év elején, nem a maga vagy
a senatorok könyörgéseiben reménykedve, mint Menenius, hanem tulajdon ár¬
tatlansägäban és érdemeiben bízva tűrte a íribunusok támadásait. (7) Neki az
etruszkok elleni ianiculusi ütközetet rótták fel bűnéül. Ez a férfi azonban éppoly
keményen védte most magát a veszélyben, mint egykor az állam ügyét, és vála¬
szäban hevesen támadta nemcsak a íribunusokat, de a köznépet is: szemükre
vetette, hogy elítélték Titus Meneniust, és a halálát okozták, pedig az ő apja
jóvoltából tért vissza Rómába a köznép, és kapta meg azokat a hivatalokat és
1 v6. 11. 32. 8-12.
149