Page 143 [143]
a tábort. (11) Ezt a gyalázatot nem tűrhették tovább a rómaiak. Az egész tábor
rohant a consulokhoz. Most már nem óvatosan, a rangidős cenzuriók útján kö¬
vetelőztek, mint addig, hanem mindenki összevissza kiabált. Megérett a helyzet,
a consulok mégis tétováztak. (12) Ekkor Fabius, mivel tiszttársa az egyre növek¬
vő felfordulás láttán a lázadástól félve már-már engedni készült, kürtjellel csen¬
det teremtett, és így szólt: , Gnaeus Manlius, én tudom, hogy ezek az emberek
képesek győzni. De ők maguk tehetnek róla, hogy nem tudom, akarnak-e győz¬
ni. (13) Így hát szilárd elhatározásom, hogy nem adom meg a harci jelet, amíg
meg nem esküsznek, hogy ebből a csatából csakis győztesen térnek vissza. A ró¬
mai consult egyszer már cserbenhagyta a hadsereg a csatában, de az isteneket
sohasem fogja cserbenhagyni." Volt egy centurio, Marcus Flavoleius, aki a leg¬
elsők között követelte a harcot. (14) Ő így felelt: , Marcus Fabius, én győztesként
térek vissza a csatából! Hogyha megszegi a szavát — fogadkozott —, Iuppiter
Atya, Mars Gradivus és a többi isten haragja sújtson rá. Ugyanezt az esküt
mondta ki magára az egész hadsereg. Az eskütétel után megadták a jelet. Fegy¬
vert fogtak, haraggal és reménységgel eltelve mentek a csatába. (15) Most jöj¬
jenek az etruszkok sértegetni őket, amikor fegyver van náluk — mondogatta
mindegyik -, most kerüljön a szemük elé a nagyszájú ellenség!
(16) Azon a napon plebejus és patrícius egyaránt kivételes bátorsággal küzdött,
de leginkább a Fabiusok tüntették ki magukat. El is határozták, hogy a sok belső
harc következtében ellenségessé vált néphangulatot e csatával újból maguk mellé
állítják.
46.
(1) Felállították a csatarendet; a veiibeli ellenség és az etruszk légiók sem tértek
ki a harc elől. Csaknem biztosra vették, hogy velük is csak úgy tessék-lássék
fognak szembeszállni a rómaiak, mint az aequusokkal, és nem lehetetlen, hogy
a felzaklatott hangulat és a bizonytalan helyzet miatt csúfosabb árulásra is sor
kerül. (2) De egészen másként sült el a dolog. Soha még római katona nem szállt
harcba nagyobb gyűlölettel — alaposan felbőszítette őket az ellenség gyalázko¬
dása meg a consulok késlekedése. (3) Az etruszkoknak alig maradt idejük fel¬
fejlődni: miután első riadalmukban inkább vaktában eldobálták, semmint elha¬
jították dárdáikat, máris megkezdődött a közelharc, kard kard ellen, ahol a
legkegyetlenebb a küzdelem. (4) Az első sorokban ott küzdött a Fabius nem¬
zetség, látványosságul és például polgártársaiknak. Ouintus Fabius, a két évvel
korábbi consz/ elsőként rontott rá a zárt alakzatban álló veiibeliekre, és miköz¬
ben vigyázatlanul forgolódott az ellenség sűrűjében, egy erejében és harci tudá¬
sában bízó etruszk váratlanul szíven szúrta; ahogy a fegyvert kihúzta, Fabius
előrebukott és belehalt sebébe.
142