Page 95 [95]
(7) A szabadság korszakát inkább azért számítjuk ettől az időponttól, mert
a consul hatalmat egy évre korlátozták, nem pedig azért, mintha a királyi hatal¬
mat bármilyen tekintetben csökkentették volna. (8) Az első consulok megtartot¬
ták a királyok teljes jogkörét és összes hatalmi jelvényét; csak arra ügyeltek,
nehogy kétszeres félelmet keltsenek azzal, hogy mindkét consu/ megkapja a vesz¬
szőnyalábokat. Hivataltársának előzékenysége folytán először Brutus kapta meg
őket, aki semmivel sem mutatkozott kevésbé keménynek a szabadság megőrzé¬
sében, mint kivívásában. (9) Mindenekelőtt megeskette az újonnan szerzett
szabadság örömével eltelt népet, hogy soha többé nem tűr meg királyt Rómában,
nehogy később megingassák őket a királyi család könyörgései vagy ajándékai.
(10) Majd, hogy a senazus hatalmát annak létszámával is megerősítse, a király
gyilkosságai miatt megfogyatkozott patríciusok számát a lovagrend vezetőiből
300-ra egészítette ki." (11) Mint mondják, innen a szokás, hogy a senazusba
külön szólítják az ,atyákat" és az ,összeírtakat"— összeírtaknak nevezték ugyan¬
is az újonnan beválasztott tagokat. Csodálatos, milyen nagy hasznára vált ez az
állami egyetértés ügyének, valamint a patríciusok iránt a köznépben kialakuló
rokonszenvnek.
2.
(1) Ezután a vallási ügyeket rendezték: mivel egyes állami szertartásokat maguk
a királyok végeztek, úgynevezett , áldozókirályt" választottak, hogy a királynak
semmiben ne érezzék hiányát. (2) Ezt a papi tisztséget a pontifexnek rendelték
alá, hogy a névvel együtt járó tisztelet kárára ne váljon a szabadságnak, mert az
idő tájt ez volt a legfőbb gond.
Talán még túlzásba is vitték ezt a minden részletre kiterjedő, aprólékos gon¬
doskodäst. (3) Az egyik consulnak ugyanis, bár semmit nem vétett, a puszta neve
volt gyűlöletes a polgárok előtt. A Targuiniusok — mondták — túlságosan hoz¬
zászoktak a királysághoz. Targuinius Priscus idején kezdődött; utäna Servius
Tullius került a trónra, de ez a közbeeső idő sem volt elég ahhoz, hogy Targuinius
Superbus elfeledje és ne tekintse magáénak a királyi széket, hanem családi
örökség gyanánt kaparintotta vissza bűnös erőszakkal. Superbust elűzték, erre
most Collatinus kezében van a hatalom. A Targuiniusok nem képesek egysze¬
rű polgárokként élni. Ez a név tűrhetetlen, és veszélyt jelent a szabadságra!
! A lovagrend említése ezzel a korszakkal kapcsolatban anakronisztikus; a senatus Sulla-féle
kiegészítésének (Kr. e. 81) visszavetítéséről lehet szó, amelyet Livius bizonyára Licinius
Macer történeti művéből vett át. A senazusba beválogatott gazdag plebejusoknak a IV.
század végéig nem volt szavazati joguk.
94