Seite 49 [49]
tott, és sok más helyet is kijelölt áldozatbemutatás céljára, amelyeket a ponzifexek
Argeinek neveznek. Életének fő műve azonban az volt, hogy uralkodásának
egész ideje alatt megvédte nemcsak az országot, hanem a békét is. (6) Így hát
két egymást követő király más-más módon, az egyik a háború, a másik a béke
eszközével tette naggyá az államot. Romulus 37, Numa 43 évig uralkodott. Az
állam most már nemcsak erős, de — a háború és béke intézményeinek egyensú¬
lya által — jól szervezett is volt.
22.
(1) Numa halála után ismét inferregnum következett. Aztán a nép királlyá kiál¬
totta ki Tullus Hostiliust, annak a Hostiliusnak az unokáját, aki a fellegvár tö¬
vében a szabinok elleni csatában hírnevet szerzett magának.? Az atyák jóváhagy¬
ták a választást. (2) Az új uralkodó nemcsak nagyon különbözött az előző
királytól, de még Romulusnál is harciasabb volt. Ifjú kora, férfias ereje és hozzá
még nagyapja dicsősége csak szilajabbá tette lelkét. Meggyőződése volt, hogy
a nagy nyugalomban elpuhulnak a polgárok, ezért mindenáron okot keresett egy
háború kirobbantására. (3) A véletlen úgy hozta, hogy római parasztok zsákmányt
hajtottak el Alba mezőiről, de albaiak is a római földekről. (4) Albában akkori¬
ban Gaius Cluilius uralkodott. Mindkét fél csaknem egyazon időben küldött
követeket, hogy kártérítést követeljen. Tullus lelkére kötötte övéinek, hogy
mindenekelőtt megbízásukat teljesítsék: jól tudta, hogy az albaiak megtagadják
követelését, így jogosan üzenhet majd hadat. (5) Az albai követek nem siettek
annyira: Tullus szívélyesen és barátságosan vendégül látta őket, ők pedig jóked¬
vűen töltötték az időt a király asztalánál. Ezalatt a római küldöttek előadták
követelésüket, megkapták az albaiaktól a nemleges választ, és a 30. napra meg¬
üzenték a háborút. Jelentették mindezt Tullusnak. (6) Ekkor adott Tullus lehe¬
tőséget az albai követeknek, hogy elmondják, milyen kérelemmel érkeztek. Ezek,
mit sem sejtve, mentegetőzéssel vesztegették az időt, mondván: nem szívesen
mondanak olyasmit, ami majd nem nyeri el Iullus tetszését, de parancsra teszik;
kártérítési követeléssel jöttek, és ha nem kapják meg, parancsuk van, hogy hadat
üzenjenek. (7) Erre Tullus így szólt: , Jelentsétek királyotoknak: Róma királya
az isteneket hívja tanúul, hogy a két nép közül azt sújtsa e háború minden
szenvedése, amelyik elsőként utasította el kevélyen a kártérítést kérő követeket."
! Rómában 27 ilyen szentély volt, amelyekben március 16—17-én engesztelő áldozatot
tartottak. Szintén Argeinek nevezték azt a 27 fűzfabábot, amelyeket május 14-én a Vesta¬
sziizek a pons subliciusrol a T'iberisbe hajitottak. Valészinüleg egyfajta tisztító, bajelhárító
szertartásról volt szó.
2 V6. I. 12. 2-3.
48