Seite 50 [50]
23.
(1) Az albaiak mindezt jelentették otthon. Mindkét fél teljes erővel készült
a háborúra, amely leginkább polgárháborúhoz volt hasonlatos, szinte apák és
fiúk háborújához, hiszen mindkét nép trójai ivadék volt: Lavinium Irójából,
Alba Laviniumból, a római nép pedig az albai királyok törzséből sarjadt. (2) Ami
azonban a háború kimenetelét illeti, mégsem alakult ki annyira szívet tépő
küzdelem: nyílt ütközet nem folyt, és a két nép végül egyesült, mindössze olyan
áron, hogy az egyik város házait lerombolták.
(3) Először az albaiak törtek be óriási hadsereggel a római területre. Táboru¬
kat a várostól alig öt mérföldnyire ütötték fel, és árokkal vették körül. Ezt az
árkot vezérük nevéről több évszázadon át Cluilius-ároknak nevezték, míg végül
sok idő múltán az árokkal együtt a név is elenyészett. (4) Ebben a táborban lelte
halälät Cluilius albai király; az albaiak Mettius Fufetiust välasztottäk meg dic¬
tatornak. Tullust a király halála különösen felbátorította: azt mondogatta, hogy
az istenek mindenható akarata máris lesújtott az albaiak fejére, de egész népüket
meg fogja büntetni a jogtalan háború miatt. Így hát éjnek idején maga mögött
hagyva az ellenség táborát, hadseregével támadást indított Alba területe ellen.
(5) Erre aztán Mettius is kimozdult állásaiból. Amennyire csak lehet, megkö¬
zelítette az ellenséget; majd követet küldött előre, hogy jelentse Tullusnak:
mielőtt megütköznének, megbeszélésre volna szükség; ha létrejön a találkozás,
ő biztos benne, hogy mind a rómaiak, mind az albaiak számára fontos javaslat¬
tal fog előállni. (6) Tullus ezt nem utasította vissza, de arra számítva, hogy
a javaslat mégsem bizonyul majd fontosnak, felállította seregét. Felsorakoztak
velük szemben az albaiak is. Amikor már mindkét hadsereg csatarendben állt,
a térség közepére néhány főember kíséretében előlépett a két vezér. (7) Az albai
kezdett beszélni: , Jómagam úgy hallottam, a háború jogsértések és a szerződés
értelmében visszakövetelt, de vissza nem adott zsákmány miatt — egyszóval a mi
királyunk, Cluilius miatt — támadt, és nem kétlem, Tullus, hogy te is ugyanezt
állítod. De ha jól hangzó szavak helyett inkább az igazságot akarjuk kimondani:
ezt a két szomszédos, rokon népet a hatalomvágy készteti fegyverfogásra. (8)
Hogy mindez helyes-e vagy helytelen, nem akarom megítélni; ezt nyilván annak
kellett fontolóra vennie, aki a háborút elkezdte. Engem az albaiak már csak
a háború vezetésére választottak meg. De téged, Tullus, figyelmeztetni szeret¬
nélek valamire: hogy az etruszkok milyen roppant erőkkel vesznek körül ben¬
nünket is, de főleg téged, azt te annyival jobban tudod, amennyivel közelebb
vagytok hozzájuk. Nagy a hatalmuk szárazföldön, még nagyobb a tengeren. (9)
Jusson eszedbe már akkor, amikor jelt adsz a csatára: a szemük rajta lesz ezen
a két seregen, és amikor már elfogyott az erőnk, kimerültünk, megtámadnak
mindkettőnket, győztest és legyőzöttet egyaránt. Így hát — ha szeretnek ben¬
49