Page 568 [568]
amikor a r6mai praetor felszólítja őket a szerződés megkötésére, kérhessék a
praetortél a szent füveket." Ezt a füvet a fellegvárban szokták szedni a fezialisok
számára.
(10) Miután a Rómából ily módon elbocsátott karthágói követek megérkez¬
tek Afrikába Scipióhoz, (11) a korábban említett feltételek alapján megkötötték
a békét. A karthágóiak átadták hadihajóikat, elefántjaikat, a katonaszökevénye¬
ket, a szökött rabszolgákat és 4000 hadifoglyot, köztük Ouintus Terentius Culleo
senatort. (12) Scipio megparancsolta, hogy a hajókat vigyék ki a nyílt tengerre
és gyújtsák fel. Egyes források szerint összesen 500 különféle evezős hajónak
lett ez a sorsa, és amikor a karthágóiak egyszer csak megpillantották égő hajó¬
ikat, olyan gyász lett úrrá rajtuk, mintha maga Karthágó állt volna lángokban.
(13) A katonaszökevények súlyosabb elbírálás alá estek, mint a szökött rabszol¬
gák: a latinokat lefejezték, a rómaiakat keresztre feszítették.
44.
(1) A karthágóiakkal utoljára 40 évvel azelőtt, Ouintus Lutatius és Aulus Manlius
consulok idejében [241] kötöttek békét a rómaiak. (2) A háború 23 évvel ezután
tört ki, Publius Cornelius Scipio és Tiberius Sempronius Longus corisulsága
alatt, és a 17. évben fejeződött be, Gnaeus Cornelius Lentulus és Publius Aelius
Paetus consuli évében. (3) Állítólag Scipio később gyakran mondogatta, hogy
először Tiberius Claudius, majd Gnaeus Cornelius dicsőségvágya akadályozta
meg, hogy a háborút Karthágó lerombolásával fejezze be.?
(4) Karthágóban, miután az állam erőforrásait kimerítette a hosszú háború,
úgy tűnt, nehéz lesz összeadni a hadisarc első részletét. Miközben emiatt gyász
és siránkozás töltötte be a curiát, állítólag egyszer csak arra lettek figyelmesek,
hogy Hannibal kacag. (5) Hasdrubal, a Kecskegida erre szemrehányást tett neki,
hogy hogy képes nevetni az általános sírás közepette, holott ő maga okozta e
könnyeket. Hannibal így válaszolt:
(6) ,Ha az ember szeme a lélek mélyére is éppúgy beláthatna, ahogy le tudja
olvasni mások arckifejezését, akkor könnyen rájönnétek, hogy a nevetés, amiért
szemrehányást tesztek nekem, nem vidám, hanem a csapásokba már-már bele¬
őrült lélekből fakad. De még így sem annyira időszerűtlen, mint a ti érthetetlen
és ide nem illő könnyeitek. (7) Sírtatok volna inkább akkor, amikor elvették a
! A békekötés szertartásáról vö. I. 24. 4-9. A király szerepében a köztársaságkorban a
Praetor jelenik meg: ezzel az archaikus vezetői címmel illették a szertartás szerint, rang¬
jára való tekintet nélkül, a római állam jelenlévő főtisztségviselőjét.
? Vö. XXX. 36. és 39—40.
567