Page 567 [567]
(20) Míg az atyák szemmel láthatóan szánalomra indultak, az egyik senazor,
aki nem tudta megbocsátani a karthágóiaknak hitszegésüket, (21) állítólag
közbekiáltott, hogy a békekötésnél milyen istenekre fognak megesküdni azok
után, hogy megcsalták azokat, akikre a korábbi békekötésnél esküdtek. , Ugyan¬
azokra — válaszolta Hasdrubal —, mert az ő bosszújuk ennyire keményen lesújt
a szerződésszegőkre."
43.
(1) Jóllehet mindnyájan a békére hajlottak, Gnaeus Lentulus consul, akinek a
hajóhad jutott, megvétózta a senafusi határozatot.! (2) Ezután Manius Acilius
és Quintus Minucius népéribunusok a népgyüälésnek tették fel a kérdést: akarják-e
és elrendelik-e, hogy megkössék a békét a karthágóiakkal; továbbá ki kösse meg
a békét, és ki vezesse haza Afrikából a hadsereget? (3) A békekötés ügyében
minden fribus igennel szavazott, és úgy döntöttek, hogy Scipio kösse meg a
békét, és a sereget is ő szállítsa haza. (4) A senatus a nép döntésének megfelelő¬
en megszavazta, hogy a tíz megbízott javaslatának megfelelően? Publius Scipio
kösse meg a békét a karthágói néppel, olyan feltételekkel, ahogy jónak látja.
(5) A karthágói követek ezután köszönetet mondtak az atyáknak, és engedélyt
kértek, hogy beléphessenek a Városba, és beszélhessenek fogságba esett honfi¬
társaikkal, akiket az állami börtönben őriznek; (6) vannak köztük — mondták
— rokonaik és barátaik, előkelő emberek, illetve olyanok, akiknek üzenetet hoz¬
tak rokonaiktól. (7) Miután beszéltek velük, újabb kéréssel álltak elő: engedjék
meg nekik, hogy kiválthassák a foglyok közül, akiket szeretnének. Erre felszó¬
lították őket, hogy adják meg a neveket. (8) Miután felsoroltak mintegy 200 ne¬
vet, a senatus határozatot hozott, hogy a római megbízottak vigyék magukkal a
karthágóiak által kiválasztott 200 foglyot Scipióhoz Afrikába, és mondják meg
neki, hogy ha létrejön a béke, váltságdíj nélkül adja át őket a karthágóiaknak.
(9) Amikor a fetialisok utasítást kaptak, hogy menjenek el Afrikába a szer¬
ződéskötés lebonyolítására, saját kérésükre senazusi határozat mondta ki: mind¬
egyikük vigyen magával egy-egy kovakövet? és egy-egy szent fűcsomót, hogy
1 A consulnak, akarcsak a néptribunusoknak, megvolt a joga, hogy egy határozatot tiltako¬
zásával megakadályozzon; ilyen esetben az ügyet a népgyűlés elé terjesztették.
? Ez a tízfős bizottság egy-egy háború befejezésekor működött közre a helyzet rendezé¬
sében; később egy-egy terület provinciává nyilvánításában is szerepet játszottak. Műkö¬
désük először az I. pun háború idejéből adatolt (Polübiosz I. 63. 1).
3 Ezeket a megszentelt kovaköveket Iuppiter Feretrius szentélyében őrizték; ezekkel ütöt¬
ték le a fefialisok a szerződéskötéskor rendezett szertartáson az áldozati malacot.
566