Page 534 [534]
az átkos fúria most az ő legádázabb ellenségének hajlékába és házi isteneihez
költözött át. (14) Massinissa sem nem bölcsebb, sem nem állhatatosabb Syphax¬
nál, sőt fiatalsága miatt még óvatlanabb is; mindenesetre az ő részéről még
nagyobb ostobaság és féktelenség volt, hogy elvette ezt a nőt feleségül.
14.
(1) Szavai, amelyeket nemcsak az ellenség iránti gyűlölet sugallt, hanem a fél¬
tékenység is — hiszen a szeretett nőt vetélytársa oldalán látta —, nem csekély
aggodalmat ébresztettek Scipióban. (2) Vádjait még hihetőbbé tette, hogy Mas¬
sinissa szinte a háború kellős közepén csapott lakodalmat, anélkül hogy Laeliust
megkérdezte vagy akár megvárta volna, olyan lázas sietséggel, hogy még aznap,
amikor megpillantotta a fogságába esett ellenséget, maga mellé vette törvényes
hitveséül, és ellensége házi istenei előtt végezte el az esküvői szertartást. (3)
Scipio ezt annál veszedelmesebbnek vélte, mivel őt magát Hispániában ifjú
létére soha női fogoly szépsége meg nem hódította."
Ezen töprengett magában, amikor megérkezett Laelius és Massinissa. Miu¬
tán mindkettőjüket egyformán barátságos arccal üdvözölte, és nagyszerű dicsé¬
retekkel halmozta el a teljes számban összegyűlt haditanács előtt, (4) félrevon¬
ta Massinissát, és így szólt hozzá: , Ugy vélem, Massinissa, bizonyára észrevettél
bennem néhány jó tulajdonságot, ezért jöttél el hozzám először Hispániában,
hogy barátságot köss velem, később pedig itt, Afrikában ezért ajánlottad oltal¬
mamba magadat és céljaidat. (5) Márpedig jó tulajdonságaim közül, amelyekért
érdemesnek láttad barátságomat keresni, egyikre sem vagyok olyan büszke, mint
a szenvedélyekkel szemben tanúsított önuralmamra és mértékletességemre. Jó
lett volna, Massinissa, ha egyéb kiváló erényeid mellé még ezt is eltanulod tőlem.
Hidd el nekem, a mi életkorunkban még a felfegyverzett ellenség sem jelent
akkora veszélyt, mint a körülöttünk burjánzó gyönyörök. (7) Aki ezeket önural¬
mával megzabolázza és megfékezi, az sokkal nagyobb dicsőséget és diadalt arat,
mint mi Syphax legyőzésével. (8) Minden határozott és bátor cselekedetedet,
amelyet távollétemben hajtottál végre, szívesen idéztem fel és emlékszem rá; a
többin pedig jobban szeretném, ha egyedül gondolkodnál el, ahelyett hogy
szavaim nyomán szégyenkeznél miattuk. (9) Syphaxot a római nép jósjeleivel
győztük le és ejtettük fogságba. Így tehát ő maga, felesége, királysága, földje,
városai, az ott lakó emberek, egyszóval minden, ami Syphaxé volt, a római nép
zsákmánya. (10) A királyt és feleségét még akkor is Rómába kellene küldenünk,
ha az asszony nem volna karthágói polgár, és apját nem láttuk volna az ellensé¬
ges sereg élén, és a senazust és a római népet illetné a feladat, hogy ítéletet
! Vö. XXVI. 50.
533