Oldal 516 [516]
OCR
(3) Ezt a megbízatást is serényen teljesítették: rövid időn belül 1200 tógát és 12 000 tunikát küldtek. (4) Azon a nyáron, amelyen Afrikában ezek történtek, Publius Sempronius consul, akinek Bruttium volt a hadszíntere, Krotón területén menetelés közben rögtönzött ütközetet vívott Hanniballal, de ez inkább menetoszlopok, nem pedig csatasorok küzdelme volt. (5) A rómaiakat megfutamították az inkább csetepaténak nevezhető ütközetben, és a consul seregéből mintegy 1200 embert öltek meg. (6) A rómaiak hanyatt-homlok menekültek vissza táborukba, de az ellenség nem merte azt megostromolni. A következő éjszaka csendjében a consul felkerekedett. Futárt küldött előre Publius Licinius proconsulhoz, hogy vonuljon elé légióival, majd egyesítették csapataikat. (7) Így két hadvezér és két hadsereg tért vissza Hannibalhoz. Nem is vártak sokáig az ütközettel: a consu/ önbizalmát megkettőződött hadereje növelte, a punokét pedig a nemrég aratott győzelem. (8) Sempronius saját légióit vezényelte az első vonalba, Licinius légióit tartalékba helyezte. A consul a csata kezdetén fogadalmat tett, hogy szentélyt építtet Fortuna Primigeniänak,' ha aznap megfutamitja az ellenséget, és fogadalma meghallgatásra talált. (9) A punokat szétverték és megfutamították; több mint 4000 fegyverest vágtak le, majdnem 300-at élve fogtak el, 50 lovat és 11 hadijelvényt zsákmányoltak. Hannibal a csatavesztéstől megrendülve Krotónba vonta vissza seregét. (10) Ugyanebben az időben Marcus Cornelius consul Itália másik részében Etruriát nem is annyira fegyvereivel, inkább kegyetlen ítéleteivel tartotta rettegésben; itt ugyanis majdnem mindenki Magon felé hajlott, mert tőle reméltek változást. (11) A consul ezeket a senazus határozata alapján folytatott vizsgálatokat teljesen részrehajlás nélkül vezette. Sok előkelő etruszkot elítéltek, akik vagy maguk mentek el Magonhoz, vagy követeket küldtek hozzá, hogy népük elpártolásáról tárgyaljanak. (12) Ezek kezdetben még bevárták az ítéletet; később bűnösségük tudatában sokan önkéntes számkivetésbe mentek, és távollétükben ítélték el őket. Így személyüket kivonták a büntetés alól, csak vagyonukat hagyták ott mint hivatalosan elkobozható zálogot. 37. (1) Miközben a consulok így tevékenykedtek Itália két végében, Rómában Marcus Livius és Gaius Claudius Nero censorok felolvasták a senazorok névsorát. Ismét Ouintus Fabius Maximust nyilvánították a senazus első emberének; hét embert bélyegeztek meg, de ezek közül egyik sem ült még curulisi széken. (2) ! Ezt a templomot tíz évvel később, 194-ben szentelték fel a Ouirinalis-dombon, a Porta Collina mellett (XXXIV. 53. 5). 515
