Oldal 516 [516]
(3) Ezt a megbízatást is serényen teljesítették: rövid időn belül 1200 tógát és
12 000 tunikát küldtek.
(4) Azon a nyáron, amelyen Afrikában ezek történtek, Publius Sempronius
consul, akinek Bruttium volt a hadszíntere, Krotón területén menetelés közben
rögtönzött ütközetet vívott Hanniballal, de ez inkább menetoszlopok, nem pedig
csatasorok küzdelme volt. (5) A rómaiakat megfutamították az inkább csetepa¬
ténak nevezhető ütközetben, és a consul seregéből mintegy 1200 embert öltek
meg. (6) A rómaiak hanyatt-homlok menekültek vissza táborukba, de az ellen¬
ség nem merte azt megostromolni. A következő éjszaka csendjében a consul
felkerekedett. Futárt küldött előre Publius Licinius proconsulhoz, hogy vonuljon
elé légióival, majd egyesítették csapataikat. (7) Így két hadvezér és két hadsereg
tért vissza Hannibalhoz. Nem is vártak sokáig az ütközettel: a consu/ önbizalmát
megkettőződött hadereje növelte, a punokét pedig a nemrég aratott győzelem.
(8) Sempronius saját légióit vezényelte az első vonalba, Licinius légióit tarta¬
lékba helyezte. A consul a csata kezdetén fogadalmat tett, hogy szentélyt építtet
Fortuna Primigeniänak,' ha aznap megfutamitja az ellenséget, és fogadalma
meghallgatásra talált. (9) A punokat szétverték és megfutamították; több mint
4000 fegyverest vágtak le, majdnem 300-at élve fogtak el, 50 lovat és 11 hadi¬
jelvényt zsákmányoltak. Hannibal a csatavesztéstől megrendülve Krotónba vonta
vissza seregét.
(10) Ugyanebben az időben Marcus Cornelius consul Itália másik részében
Etruriát nem is annyira fegyvereivel, inkább kegyetlen ítéleteivel tartotta rette¬
gésben; itt ugyanis majdnem mindenki Magon felé hajlott, mert tőle reméltek
változást. (11) A consul ezeket a senazus határozata alapján folytatott vizsgála¬
tokat teljesen részrehajlás nélkül vezette. Sok előkelő etruszkot elítéltek, akik
vagy maguk mentek el Magonhoz, vagy követeket küldtek hozzá, hogy népük
elpártolásáról tárgyaljanak. (12) Ezek kezdetben még bevárták az ítéletet; később
bűnösségük tudatában sokan önkéntes számkivetésbe mentek, és távollétükben
ítélték el őket. Így személyüket kivonták a büntetés alól, csak vagyonukat hagy¬
ták ott mint hivatalosan elkobozható zálogot.
37.
(1) Miközben a consulok így tevékenykedtek Itália két végében, Rómában Mar¬
cus Livius és Gaius Claudius Nero censorok felolvasták a senazorok névsorát.
Ismét Ouintus Fabius Maximust nyilvánították a senazus első emberének; hét
embert bélyegeztek meg, de ezek közül egyik sem ült még curulisi széken. (2)
! Ezt a templomot tíz évvel később, 194-ben szentelték fel a Ouirinalis-dombon, a Porta
Collina mellett (XXXIV. 53. 5).
515