Page 493 [493]
ők nem követtek el semmit, amivel rászolgáltak a pusztulásra, de még ha pusz¬
tulniuk kell is, sem az ő vétkük, sem a római nép haragja nem változtat azon,
hogy nem tudnak több katonát adni, mint amennyi van.
(14) A consulok nem engedtek. Kijelentették, hogy a követeknek Rómában
kell maradniuk; a főtisztségviselők hazamehetnek sorozni, és amíg nem hozzák
el Rómába az előírt számú katonát, a senatus nem fogja őket fogadni. (15) Mi¬
után így eleve meghiúsították reményüket, hogy a senazus elé járulhatnak és
könyörgésükkel megindíthatják, a 12 coloniában minden nehézség nélkül lebo¬
nyolították a sorozást, mivel a hosszú szolgálatmentesség következtében az ifjak
száma jócskán megnőtt.
16.
(1) Marcus Valerius Laevinus egy másik, majdnem ugyanilyen régóta agyon¬
hallgatott dolgot hozott elő: Ideje lenne, hogy visszafizessék azt a pénzt a pol¬
gäroknak, amelyet az 6 &s Marcus Claudius consu/säga idejen [210] adtak dssze.'
(2) Ne csodálkozzon senki, ha ő különösen szívügyének tekinti ezt az adósságot,
amelynek visszafizetéséért az állam vállalt kezességet: egyrészt őt, aki abban az
évben volt consul, amelyben a pénzt összeadták, eleve bizonyos személyes fele¬
lősség terheli ezért, másrészt az ő ötlete volt, hogy így adják össze a pénzt, mivel
üres volt a kincstár, és a köznép nem bírta megfizetni az adót. — (3) Figyelmez¬
tetését az atyák hálásan fogadták. Felszólították a consw/okat, hogy terjesszék elő
az ügyet, és úgy döntöttek, hogy a pénzt három részletben fogják visszatéríteni:
az elsőt a jelenlegi consulok fizetik vissza, a másodikat és a harmadikat pedig két,
illetve négy év múlva térítik meg.
(4) Ezután egyetlenegy gond szorított háttérbe minden egyebet, amikor
megérkeztek a lokroibeliek követei, és a város lakóinak mindeddig ismeretlen
hányattatásai széltében ismeretessé váltak. (5) Nem is annyira Pleminius elve¬
temültsége háborította fel az embereket, mint inkább Scipio részrehajlása vagy
nemtörődömsége vele szemben. (6) A lokroibeliek tíz elhanyagolt külsejű, gyász¬
ruhás küldötte görög szokás szerint olajfagallyakat, a könyörgők jelvényeit nyúj¬
totta a Comitiumon ülő consulok felé, és az emelvény előtt sírva és jajveszékelve
leborultak a porba. (7) A consulok kérdésére elmondták, hogy ők lokroibeliek,
és olyan dolgokat szenvedtek el Quintus Pleminius /egazus és a római katonák
részéről, amilyeneket a római nép még a karthágóiaknak sem kívánna. Engedélyt
kertek, hogy a senatus el& järulhassanak, és elpanaszolhassäk nyomorüsägukat.
! Vö. XXVI. 35-36.
492