Page 493 [493]
OCR
ők nem követtek el semmit, amivel rászolgáltak a pusztulásra, de még ha pusztulniuk kell is, sem az ő vétkük, sem a római nép haragja nem változtat azon, hogy nem tudnak több katonát adni, mint amennyi van. (14) A consulok nem engedtek. Kijelentették, hogy a követeknek Rómában kell maradniuk; a főtisztségviselők hazamehetnek sorozni, és amíg nem hozzák el Rómába az előírt számú katonát, a senatus nem fogja őket fogadni. (15) Miután így eleve meghiúsították reményüket, hogy a senazus elé járulhatnak és könyörgésükkel megindíthatják, a 12 coloniában minden nehézség nélkül lebonyolították a sorozást, mivel a hosszú szolgálatmentesség következtében az ifjak száma jócskán megnőtt. 16. (1) Marcus Valerius Laevinus egy másik, majdnem ugyanilyen régóta agyonhallgatott dolgot hozott elő: Ideje lenne, hogy visszafizessék azt a pénzt a polgäroknak, amelyet az 6 &s Marcus Claudius consu/säga idejen [210] adtak dssze.' (2) Ne csodálkozzon senki, ha ő különösen szívügyének tekinti ezt az adósságot, amelynek visszafizetéséért az állam vállalt kezességet: egyrészt őt, aki abban az évben volt consul, amelyben a pénzt összeadták, eleve bizonyos személyes felelősség terheli ezért, másrészt az ő ötlete volt, hogy így adják össze a pénzt, mivel üres volt a kincstár, és a köznép nem bírta megfizetni az adót. — (3) Figyelmeztetését az atyák hálásan fogadták. Felszólították a consw/okat, hogy terjesszék elő az ügyet, és úgy döntöttek, hogy a pénzt három részletben fogják visszatéríteni: az elsőt a jelenlegi consulok fizetik vissza, a másodikat és a harmadikat pedig két, illetve négy év múlva térítik meg. (4) Ezután egyetlenegy gond szorított háttérbe minden egyebet, amikor megérkeztek a lokroibeliek követei, és a város lakóinak mindeddig ismeretlen hányattatásai széltében ismeretessé váltak. (5) Nem is annyira Pleminius elvetemültsége háborította fel az embereket, mint inkább Scipio részrehajlása vagy nemtörődömsége vele szemben. (6) A lokroibeliek tíz elhanyagolt külsejű, gyászruhás küldötte görög szokás szerint olajfagallyakat, a könyörgők jelvényeit nyújtotta a Comitiumon ülő consulok felé, és az emelvény előtt sírva és jajveszékelve leborultak a porba. (7) A consulok kérdésére elmondták, hogy ők lokroibeliek, és olyan dolgokat szenvedtek el Quintus Pleminius /egazus és a római katonák részéről, amilyeneket a római nép még a karthágóiaknak sem kívánna. Engedélyt kertek, hogy a senatus el& järulhassanak, és elpanaszolhassäk nyomorüsägukat. ! Vö. XXVI. 35-36. 492
