Oldal 482 [482]
mondták, mi a helyzet otthon, és felkeltették bennük a reményt, hogy ha kivált¬
ják és hazaengedik őket, kezükre játsszák a várat: ők ott laknak, és mindenben
a karthágóiak teljes bizalmát élvezik. (7) A száműzöttek, akiket egyszerre gyö¬
tört a honvágy és a bosszúvágy ellenségeikkel szemben, azonnal kiváltották és
hazaengedték őket, miután megbeszélték velük a terv lebonyolítását, és hogy
milyen jelzésekkel kommunikáljanak a távolból. (8) Ezután elmentek Szüraku¬
szaiba Scipióhoz, akinél szintén tartózkodtak száműzöttek, értesítették őt a
foglyok ígéretéről, és felcsillantották előtte a korántsem megvalósíthatatlan
vállalkozás reményét. (9) A consul elküldte velük Marcus Sergius és Publius
Matienus katonai íridbunusokat azzal a paranccsal, hogy vigyenek magukkal
Rhégionból Lokroi alá 3000 katonát, egyszersmind írt Quintus Pleminius
propraetornak is," hogy támogassa.
(10) Elindultak Rhégionból a vár nem csekély magasságának megfelelő hosz¬
szúságú létrákkal, és éjféltájban a megbeszélt helyről leadták a jelzést a vár el¬
árulóinak. (11) Ezek már készenlétben voltak. Ök is leengedték a falakról az
erre a célra készített létrákat, és egyszerre több helyen is felsegítették a felka¬
paszkodókat. Azok rátámadtak a pun őrökre, akik semmi ilyesmitől nem félve
mélyen aludtak; mindez olyan gyorsan történt, hogy még kiáltani sem volt
idejük. (12) A többiek először a haldoklók hörgését hallották meg. Felrettentek
álmukból, és nagy felfordulás támadt, mert senki nem tudta, mi történik. Végül,
miközben egymást ébresztgették, kezdték átlátni a helyzetet. (13) Most már
ki-ki fegyverbe kiáltotta társait: az ellenség itt van a várban, ölik az őröket! Le
is gyűrték volna a súlyos emberhátrányban lévő rómaiakat, ha a vár alatt állók
nem törnek ki csatakiáltásban, amelyről a mindent bizonytalanná nagyító éjsza¬
kai kavarodásban nem lehetett tudni, honnan hallatszik. (14) Így a punok meg¬
rémültek, gondolván, a vár máris tele van ellenséggel; feladták a harcot, és át¬
menekültek a másik várba — kettő van ugyanis a városban, egymástól nem
messze.
(15) A győztesnek kitűzött jutalom, a város a polgárok birtokában maradt.
A két vár megszállói naponta vívtak egymással kisebb csatározásokat. (16)
A római helyőrség vezére Ouintus Pleminius volt, a punoké Hamilkar. Seregü¬
ket mindketten a környékről odahívott segédcsapatokkal igyekeztek megerősí¬
teni. (17) Végül maga Hannibal is megjelent, és a rómaiak nem is tudták volna
feltartóztatni, ha a lokroibeliek nem húztak volna inkább hozzájuk, mivel a
punok gőgjét és kapzsiságát már jócskán megelégelték.
! Pleminius valójában soha nem viselt praezori tisztséget, csak annak megfelelő katonai
hatalommal rendelkezett Scipio /egatusaként.
481