Oldal 481 [481]
(6) A gallok erre ezt válaszolták: Teljes mértékben mellette állnak, de az egyik
római tábor ott áll a területükön, a másik pedig a szomszédos Etruriában, szin¬
te az orruk előtt. Mihelyt kiderül, hogy ők csapatokkal segítették a punokat, az
ellenséges seregek azonnal kétfelől támadnak majd a földjükre. Így hát Magon
inkább olyan támogatást kérjen a galloktól, amelyet titokban is megadhatnak.
(7) A ligurok szabadon dönthetnek, mivel az ő földjüktől és városaiktól messze
vannak a római táborok; úgy lenne hát méltányos, ha ők fegyvereznék fel fiatal¬
jaikat, és erejükhöz képest ők vállalnának részt a háborúból. — (8) A ligurok nem
is vonakodtak, csak két hónapot kértek, hogy megtarthassák a sorozást. Közben
Magon feltűnés nélkül embereket küldött szét a gallok földjeire, hogy zsoldo¬
sokat toborozzanak; a gall törzsek titokban mindenféle élelmet is küldtek neki.
(9) Marcus Livius az önkéntessereggel átvonult Etruriából Galliába, egyesült
Lucretiusszal, és felkészült rá, hogy ha Magon a ligurok földjéről közelebb akar
nyomulni a városhoz, szembeszáll vele, ha viszont a pun vezér meghúzza magát
az Alpok lábánál lévő zugban, ő maga is helyben marad Ariminum környékén,
hogy megoltalmazza Italiat.
6.
(1) Miután Gaius Laelius visszatért Afrikából, Scipiót sem hagyta nyugodni
Massinissa üzenete, és a katonák is, amint látták, hogyan rakodják le az ellenség
földjéről szerzett zsákmányt a flotta összes hajójáról, égtek a vágytól, hogy minél
előbb kezdjék meg az átkelést. De a nagy terv végrehajtása előtt közbejött még
egy kisebb: Lokroi visszafoglalása. Ez a város Itália elpártolása idején szintén a
punok oldalára állt." (2) Egy apróság csillantotta fel a reményt, hogy sikerülhet
a dolog.
Bruttiumban inkább útonállás, mint szabályos háború folyt. Ezt a numidák
kezdték, a bruttiusok pedig nemcsak a punok szövetségeseiként, hanem velük
született hajlamuknál fogva is átvették ezt a gyakorlatot. (3) Végül a római ka¬
tonákat is magával ragadta a rablás öröme, és amennyire vezéreik elnézték nekik,
be-betörtek az ellenséges területekre. (4) Egyszer rajtaütöttek néhány lokroibelin,
akik kimerészkedtek a városukból, és Rhégionba hurcolták őket. A foglyok
között akadt néhány mesterember is, akik Lokroi fellegvárában fizetségért szok¬
tak dolgozni a punoknak. (5) Ezeket felismerték azok a lokroibeli előkelők, akik
Rhégionban telepedtek le, miután száműzte őket az ellenpárt, amely kiszolgál¬
tatta Lokroit Hannibalnak. (6) Amikor kérdezgetni kezdték őket mindenféléről,
ahogy az otthonuktól régóta távol lévő emberek szokták, a mesteremberek el¬
! Lokroi pun kézre kerülését Livius két alkalommal, kétféleképpen is elmondja: XXIII.
30. 8 és XXIV. 1.
480