Oldal 482 [482]
OCR
mondták, mi a helyzet otthon, és felkeltették bennük a reményt, hogy ha kiváltják és hazaengedik őket, kezükre játsszák a várat: ők ott laknak, és mindenben a karthágóiak teljes bizalmát élvezik. (7) A száműzöttek, akiket egyszerre gyötört a honvágy és a bosszúvágy ellenségeikkel szemben, azonnal kiváltották és hazaengedték őket, miután megbeszélték velük a terv lebonyolítását, és hogy milyen jelzésekkel kommunikáljanak a távolból. (8) Ezután elmentek Szürakuszaiba Scipióhoz, akinél szintén tartózkodtak száműzöttek, értesítették őt a foglyok ígéretéről, és felcsillantották előtte a korántsem megvalósíthatatlan vállalkozás reményét. (9) A consul elküldte velük Marcus Sergius és Publius Matienus katonai íridbunusokat azzal a paranccsal, hogy vigyenek magukkal Rhégionból Lokroi alá 3000 katonát, egyszersmind írt Quintus Pleminius propraetornak is," hogy támogassa. (10) Elindultak Rhégionból a vár nem csekély magasságának megfelelő hoszszúságú létrákkal, és éjféltájban a megbeszélt helyről leadták a jelzést a vár elárulóinak. (11) Ezek már készenlétben voltak. Ök is leengedték a falakról az erre a célra készített létrákat, és egyszerre több helyen is felsegítették a felkapaszkodókat. Azok rátámadtak a pun őrökre, akik semmi ilyesmitől nem félve mélyen aludtak; mindez olyan gyorsan történt, hogy még kiáltani sem volt idejük. (12) A többiek először a haldoklók hörgését hallották meg. Felrettentek álmukból, és nagy felfordulás támadt, mert senki nem tudta, mi történik. Végül, miközben egymást ébresztgették, kezdték átlátni a helyzetet. (13) Most már ki-ki fegyverbe kiáltotta társait: az ellenség itt van a várban, ölik az őröket! Le is gyűrték volna a súlyos emberhátrányban lévő rómaiakat, ha a vár alatt állók nem törnek ki csatakiáltásban, amelyről a mindent bizonytalanná nagyító éjszakai kavarodásban nem lehetett tudni, honnan hallatszik. (14) Így a punok megrémültek, gondolván, a vár máris tele van ellenséggel; feladták a harcot, és átmenekültek a másik várba — kettő van ugyanis a városban, egymástól nem messze. (15) A győztesnek kitűzött jutalom, a város a polgárok birtokában maradt. A két vár megszállói naponta vívtak egymással kisebb csatározásokat. (16) A római helyőrség vezére Ouintus Pleminius volt, a punoké Hamilkar. Seregüket mindketten a környékről odahívott segédcsapatokkal igyekeztek megerősíteni. (17) Végül maga Hannibal is megjelent, és a rómaiak nem is tudták volna feltartóztatni, ha a lokroibeliek nem húztak volna inkább hozzájuk, mivel a punok gőgjét és kapzsiságát már jócskán megelégelték. ! Pleminius valójában soha nem viselt praezori tisztséget, csak annak megfelelő katonai hatalommal rendelkezett Scipio /egatusaként. 481
