Page 470 [470]
a magamét pedig felnagyítani. (18) Egyiket sem teszem, atyák és összeírtak, és
így, ha másban nem is, legalább szerénységben és szavaim visszafogottságában
felül fogom múlni őt, az öreget, ifjú létemre. En mindig úgy éltem és cseleked¬
tem, hogy magasztaló szavak nélkül is elégedett lehetek azzal a véleménnyel,
amelyet befolyásolás nélkül formáltatok rólam magatokban."
45.
(1) Scipio beszéde nem talált túlságosan kedvező fogadtatásra, mert mindenki
tudta: ha a senatusban nem viszi keresztül, hogy Afrikát ítéljék neki, azonnal a
népgyűlés elé terjeszti az ügyet. (2) Ezért Ouintus Fulvius, aki négyszer volt
consul, egyszer censor," felszólította a consult: jelentse ki nyíltan a senazus előtt,
hogy elismeri-e az atyáknak azt a jogát, hogy a provinciák elosztásáról döntse¬
nek; és ahhoz tartja-e majd magát, amit határozni fognak, vagy a nép elé akar¬
ja vinni a dolgot. (3) Scipio azt válaszolta, úgy fog cselekedni, ahogy az állam
érdeke megkívánja. Fulvius erre így szólt: (4) ,Nem azért tettem fel a kérdést,
mintha nem tudtam volna, mit fogsz válaszolni vagy cselekedni; hiszen te magad
sem titkolod, hogy a senazust nem megkérdezed, inkább próbára teszed, és arra
az esetre, ha mi nem szavazzuk meg neked azonnal a kívánt hadszínteret, már
ott van a kezedben a kész javaslat, amellyel a néphez fordulsz. (5) Ezért felszó¬
litalak benneteket, népéribunusok, keljetek védelmemre, ha nem fejtem ki véle¬
ményemet,? mivel hiába szavaznák meg az én javaslatomat, a consul úgysem
fogadja majd el érvényesnek a döntést!"
(6) Ebből szóváltás kerekedett: a consu/ kijelentette, hogy nem jogszerű eljá¬
rás, ha a éribunusok megakadályozzák, hogy minden senazor kinyilvánítsa véle¬
ményét, amikor rákerül a sor és megkérdezik. (7) A íribunusok viszont így
döntöttek: , Ha a consul szabad döntést enged a senazusnak a provinciák ügyében,
akkor a senazus határozatához kell tartania magát, és nem fogjuk hagyni, hogy
a népgyűléshez forduljon. Ha pedig nem enged szabad döntést, segítségére si¬
etünk annak, aki ebben az ügyben vonakodik véleményt nyilvánítani."
(8) A consul egy napot kért, hogy tiszttársával tanácskozhasson. Másnap el¬
ismerte a senatus döntési jogät. A hadszintereket igy osztottäk el: Az egyik consul
megkapta Szicíliát és az előző évben Gaius Servilius parancsnoksága alatt álló
30 döfőorros hadihajót, és megengedték neki, hogy átkeljen Afrikába, ha az
állam érdekében így tartja jónak. (9) A másiknak jutott Bruttium és a Hannibal
elleni háború, azzal a sereggel, amelyet kiválaszt. Felszólították Lucius Veturiust
1 Q. Fulvius Flaccus Kr. e. 237-ben, 224-ben, 212-ben és 209-ben volt consul, censor pedig
231-ben.
? A szavazást megtagadó senazort a consulnak joga volt pénzbírsággal büntetni.
469