Page 469 [469]
rította a háború, hogy Hannibal szedi a sátorfáját, és hogy Karthágó ostroma
megkezdődött. Örvendetesebb és gyakoribb híradást várhattok Afrikából, mint
amit Hispániából kaptatok! (7) Ilyen reményekre jogosít engem a római nép
szerencséje, az istenek, az ellenség szerződésszegésének tanúi, és a két király,
Syphax és Massinissa, akiknek a hűségére számítok ugyan, de hűtlenségük ellen
is bebiztosítom magam.
(8) A háború folyamán fény fog derülni sok mindenre, amit most a távolból
még nem látunk tisztán. Ugy illik egy férfihoz, egy hadvezérhez, hogy ne sza¬
lassza el a kínálkozó szerencsés alkalmat, és beleillessze terveibe mindazt, ami¬
vel a véletlen megajándékozta. (9) Az lesz az ellenfelem, Quintus Fabius, akit
te is nekem szánsz: Hannibal. De inkább én vonszolom oda őt, semhogy ő
tartson itt vissza engem. Saját földjén kényszerítem őt harcra, és méltóbb díja
lesz a győzelemnek Karthágó, mint holmi félig lerombolt bruttius falvak. (10)
De hogy addig is, amíg átkelek, seregemet kihajózom Afrikában, és megindulok
Karthágó ellen, itthon az állam valami kárt ne szenvedjen — lásd be, Ouintus
Fabius, milyen sértő volna azt állítani, hogy amit te meg tudtál tenni, amikor
Hannibal győztesen cikázott ide-oda Itáliában, (11) azt most, amikor ereje már
megrendült és jóformán megtört, nem lenne képes megtenni Publius Licinius
consul, ez a rendkívül bátor férfi, aki csak azért nem került szóba a távoli provin¬
cia kisorsolásánál, mert mint pontifex maximus nem hiányozhat a szent áldoza¬
tokról.
(12) Herculesre, ha az általam javasolt módon nem tudnánk gyorsabban
befejezni a háborút, még akkor is erre kötelez a római nép méltósága és a kül¬
földi népek és királyok körében élvezett hírneve. (13) Be kell bizonyítanunk,
hogy nemcsak Itália védelmére van elég bátorságunk, de ahhoz is, hogy megtá¬
madjuk Afrikát. Nem terjedhet el rólunk az a hiedelem, hogy amire Hannibal
vállalkozott, azt egyetlen római vezér sem meri megtenni, és hogy míg az előző
pun háborúban, amikor Sziciliáért folyt a harc, seregeink és hajóhadunk szün¬
telen támadásokat intéztek Afrika ellen, most, amikor Itália a tét, Afrikát nem
háborgatja senki. (14) Legyen végre nyugalma a sokat szenvedett Itáliának;
égjen-pusztuljon inkább Afrika! (15) Inkább Karthágó kapuit fenyegesse a római
tábor, ne mi legyünk kénytelenek az ellenség sáncait ismét ott látni falaink előtt!
Afrika legyen a színtere a háború utolsó felvonásának, költözzön át oda mind¬
az, ami 14 éven át ránk zúdult: a rémület, a menekülés, a földek feldúlása, a
szövetségesek elpártolása és a háborúval járó minden szenvedés!
(16) Ami az állam sorsát, az előttünk álló háborút és a szóban forgó provin¬
ciákat illeti, minderről elég ennyi. (17) Abból viszont hosszadalmas és nem ide
tartozó beszédet tudnék kerekiteni, ha, amiként Quintus Fabius leszélta az én
hispániai tevékenységemet, én is gúny tárgyává akarnám tenni az ő dicsőségét,
468