Page 459 [459]
ban felajánlott százököráldozatát. (9) Lelkük mélyén biztosra vették, hogy amint
az előző pun háborút Gaius Lutatius fejezte be, úgy a jelenlegit Publius Scipio
fogja befejezni, (10) és ahogy egész Hispániából kiűzte a punokat, úgy fogja
őket Itáliából is kikergetni; mintha Itáliában máris véget ért volna a háború, már
Afrikát szánták neki működési területéül.
(11) Ezután megtartották a praetorvalaszté gyülést. À megvälasztott praetorok
k6ziil Spurius Lucretius és Gnaeus Octavius éppen plebejus aedilis volt; Gnaeus
Servilius Caepio és Lucius Aemilius Papus pedig még nem viselt tisztséget.
(12) Miután a pun háború 14. évében Publius Cornelius Scipio és Publius
Licinius Crassus elfoglalták consu/A hivatalukat [205], kijelölték a consulok mü¬
ködési területét. Scipio a sorshúzás mellőzésével és tiszttársa beleegyezésével
— mivel az mint pontifex maximus a szent szolgálatok ellátása miatt nem távoz¬
hatott el Itáliából — Szicíliát kapta meg, Crassus pedig Bruttiumot. (13) Azután
kisorsoltäk a praetorok müködesi területet. A városi igazságszolgáltatást Gnaeus
Servilius, Ariminumot (ez Galliát jelentette) Spurius Lucretius, Szicíliát Luci¬
us Aemilius, Szardíniát Gnaeus Octavius kapta meg.
(14) A senatus összeült a Capitoliumon. Itt Publius Scipio javaslatára senazusi
határozatban mondták ki, hogy Scipio megrendezheti a játékokat, amelyek
megtartására Hispániában a katonai zendülés idején tett fogadalmat, abból a
pénzből, amelyet átadott az államkincstárnak.
39.
(1) Ezután a senazus elé vezette a saguntumiak követségét. A rangidős követ így
beszélt:
, Noha, atyák és összeírtak, több csapást már nem is szenvedhettünk volna el
azért, hogy a végsőkig megtartottuk hozzátok való hűségünket, mégis annyi
mindenért lehetünk hálásak nektek és hadvezéreiteknek, hogy áldozatunkat nem
tartjuk hiábavalónak. (2) Értünk vállaltátok magatokra a háborút," és azóta 14 éve
olyan kitartással vívjátok, hogy gyakran kerültetek a végpusztulás szélére, de a
karthágóiakat is gyakran sodortátok oda. (3) Miközben Itáliában rettenetes
küzdelem folyt, amelyben egy Hannibal volt az ellenfeletek, egyik consulotokat
Hispániába küldtétek seregével, hogy , hajótörésünk" után mentse, ami menthe¬
tő. (4) Publius és Gnaeus Cornelius Scipio, attól kezdve, hogy megérkeztek a
provinciába, mindig azon voltak, hogy rajtunk segítsenek, ellenségeinknek pedig
ártsanak. (5) Mindenekelőtt visszaadták nekünk városunkat, aztán küldötteik
útján egész Hispániában felkutatták rabszolgának eladott honfitársainkat, és
visszaadták szabadságukat. (6) Amikor nyomorúságos sorsunk már-már kívá¬
1 Vô. XXI. 18.
458