Oldal 443 [443]
katonák önkényeskedése és féktelensége érvényesült, ügyet sem vetettek a tábo¬
ri intézményekre, a fegyelemre vagy elöljáróik parancsaira. (10) A római tábor
egyedül azért őrizte meg külső képét, mert a katonák úgy gondolták, hogy a
lázadás és pártütés előbb-utóbb megfertőzi majd a íribunusokat is. Ezért eltűr¬
ték, hogy a főtéren törvénykezzenek, tőlük kérték a jelszót, pontosan kivonultak
az előőrsökre és éjszakai őrjáratokra. (11) Így, bár véget vetettek parancsnokaik
hatalmának, mégis megőrizték az engedelmesség látszatát azáltal, hogy saját
maguknak parancsoltak.
(12) A lázadás akkor tört ki, amikor észrevették, hogy a íribunusok bírálják
és helytelenítik az eseményeket, megpróbálnak fellépni velük szemben, és nyíl¬
tan megtagadják, hogy esztelenségükben társaikká váljanak. (13) Először a fő¬
térről, majd hamarosan a táborból is kikergették a tribunusokat, és a parancs¬
nokságot egyhangú döntéssel két közkatonára, a lázadás vezetőire, a calesi Gaius
Albiusra és az umbriai Gaius Atriusra ruházták.! (14) Ezek nem érték be a
katonai Zribunusok hatalmi jelvényeivel, hanem vakmerőségükben a főhatalom
jelvényeire, a vesszőnyalábokra és bárdokra vetettek szemet. Eszükbe sem jutott,
hogy saját hátukat és nyakukat fenyegetik azok a vesszők és bárdok, amelyeket
mások megfélemlítésére vitettek maguk előtt. (15) Elvakította lelküket, hogy
Scipiót halottnak hitték, és biztosak voltak benne, hogy mihelyt ez a hír elterjed,
egész Hispániát lángba borítja a háború. (16) A nagy felfordulás közepette —
gondolták — majd pénzt hajthatnak be a szövetségesektől, kirabolhatják a köze¬
li városokat, és feltűnés nélkül halászhatnak a zavarosban, amikor úgyis bárki
bármit elkövethet.
25.
(1) Egyre várták az újabb híreket Scipio haláláról, sőt a temetéséről is, de senki
sem érkezett többé, és a vaktában szárnyra kelt szóbeszéd egyre inkább hitelét
vesztette. Ekkor kezdték kutatni, kitől is indult ki az egész. (2) Miközben min¬
denki szabadkozott, és igyekezett olyan színben feltűnni, hogy ő csak felült
ennek a súlyos álhírnek, de nem ő koholta, a magukra maradt vezetők rettegni
kezdtek saját hatalmi jelvényeiktől és attól, hogy a fővezérség üres árnyképe
helyett, amelyet most ők viselnek, nemsokára igazi súlyával csap le rájuk a ha¬
talom.
(3) Miközben a lázadás ily módon megrekedt, szavahihető forrásokból híre
jött, hogy Scipio él, majd hogy felgyógyult. Ekkor hét katonai ¢ribunus érkezett
! Valószínűleg fiktív személyek (az albus jelentése "fehér, az azeré fekete"), bár mindkét
név előfordult a valóságban is.
442