Oldal 442 [442]
szomszédos vidékeiről. (8) A rómaiak, miután a szökevényekkel szavukat adták
egymasnak, odakiildték Marciust néhany harckész cohorsszal, Laeliust pedig hét
háromevezősoros és egy ötevezősoros hajóval, hogy szárazon és vízen összehan¬
golt terv szerint folytassák a háborút.
24.
(1) Scipio komoly betegséget kapott, amelynek súlyosságát a híresztelések még
fel is nagyították: mindenki megtoldotta valamivel, amit hallott, hiszen az ember
veleszületett tulajdonsága, hogy szívesen hizlalja a pletykákat. A hír nyugtalan¬
ságot keltett az egész provinciában, de főként a távolabbi részeken. (2) Szemmel
láthatóvá vált, mekkora felfordulást okozott volna egy valóban bekövetkező
csapás, ha már annak alaptalan híre is ekkora zavart támasztott. Máris odalett
a szövetségesek hűsége és a hadsereg kötelességtudata egyaránt. (3) Mandonius
és Indibilis," akik arra számítottak, hogy a karthágóiak elűzése után övék lesz a
királyi uralom Hispánia fölött, de reményükben csalódniuk kellett, (4) felläzi¬
tották honfitársaikat, a lacetanusokat,? fegyverbe szólították a keltibér ifjúságot,
és könyörtelenül végigpusztítottak a rómaiakkal szövetséges suessetanusok és
sedetanusok területét.
(5) A Sucrónál lévő táborban ezzel szemben a rómaiak kezdtek őrültek mód¬
jára viselkedni. 8000 katona állomásozott itt, hogy szemmel tartsa a Hiberuson
innen lakó népeket. (6) Nem akkor kezdődött köztük a lázongás, amikor meg¬
hallották a pletykákat arról, hogy vezérük élet és halál között lebeg, hanem már
korábban is, mivel elkanászodtak a hosszas semmittevésben — ahogy az lenni
szokott —, nem utolsósorban pedig azért, mert megszokták, hogy az ellenséges
területen a rablásból jól élnek, most pedig, mivel béke volt, kevesebbel kellett
beérniük. (7) Először csak egymás között sustorogtak: Ha a provinciában még
tart a háború, miért ücsörögnek itt a behódolt népek között? Ha pedig a hábo¬
rú véget ért, és a provinciát leigázták, miért nem viszik őket vissza Itáliába? — (8)
Zsoldjukat is szemtelenebbül követelték, mint az a katonai szokásokhoz és fe¬
gyelemhez illett volna. A zribunusokra, akik végigjárták az éjjeli őrhelyeket, az
őrszemek gyalázkodó szidalmakat szórtak, néhányan pedig éjszaka kiszökdöstek,
hogy zsákmányt szerezzenek a környező békés vidéken. Végül már napközben
is nyíltan otthagyták a jelvényeket, távozási engedély nélkül. (9) Mindenben a
1 Vö. XXVI. 17.
? Livius megfogalmazása azért furcsa, mert Mandonius és Indibilis valójában ilergesek
voltak (vö. XXII. 21. 3).
3 Sucro värosa a hasonló nevű folyó (a mai Júcar) mellett feküdt, amely azonban a Hiberus¬
tól délre található — azaz Livius ismét topográfiai tévedés áldozata lett.
441