47.
(1) Már az ellenség is hadrendben állt tábora előtt. Csak az késleltette a harcot,
hogy Hasdrubal, amikor néhány lovasával a hadijelvények elé lovagolt, észre¬
vette, hogy az ellenségnél régi pajzsok is vannak, amelyeket eddig nem látott,
a lovaik túlhajszoltak, és az egész sereg nagyobbnak tűnik a megszokottnál. (2)
Gyanítani kezdte, mi a helyzet; ezért gyorsan visszavonulót fúvatott, és embe¬
reket küldött a folyóhoz, ahonnan a vizet hordták: ott elfoghattak néhány ró¬
mait, vagy saját szemükkel meggyőződhettek róla, nincs-e némelyikük úgy le¬
égve, mintha nemrég érkezett volna egy hosszú menetelésről. (3) Egyszersmind
parancsot adott, hogy messziről lovagolják körül a római táborokat, állapítsák
meg, nem bővítették-e ki a sáncot valahol, és azt is figyeljék meg, egyszer vagy
kétszer kürtölnek-e a táborban. (4) Mindenről rendre beszámoltak neki, de
megtévesztő volt, hogy a táborokat nem bővítették ki. Még mindig két tábor
állt ott, mint a másik consu/ érkezése előtt; Marcus Liviusé és Lucius Porciusé,
és egyikben sem hozták kijjebb a sáncműveket, hogy új sátraknak készítsenek
helyet. (5) A döntő benyomást az tette a római ellenséget jól ismerő, tapasztalt
hadvezérre, hogy a jelentés szerint a praetor taboraban egyszer, a consu/éban
azonban kétszer hangzott fel a kürtszó, tehát nyilván mindket consu/ itt van.
Hasdrubalt nyugtalanította a kérdés, hogyan sikerült a másiknak faképnél hagy¬
ni Hannibalt. (6) A legkevésbé sem gyaníthatta a valóságot, hogy Hannibalt
ilyen döntő helyzetben sikerült kijátszani, és nem tudja, hol a vezér és a sereg,
amelynek a közelében táborozott; (7) így arra gondolt, nyilván egy súlyos vere¬
ség miatt nem kockáztatta meg a consul üldözését. Attól kezdett tartani, hogy
minden elveszett, későn érkezett a segítséggel, és most már nemcsak Hispáni¬
ában, hanem Itáliában is a rómaiak mellé pártolt a hadiszerencse. (8) Néha az
is felmerült benne, hogy hátha el sem jutott a levele Hannibalhoz, hanem a
consul kezébe került, és ezért sietett az ide, hogy leszámoljon vele.
E gondoktól gyötörve kioltatta a tüzeket, majd az első őrségváltás idején jelt
adott, hogy csendben szedelődzködjenek össze, és kiadta a parancsot az indu¬