Oldal 343 [343]
mert a magasságtól elsötétült a szemük előtt a világ. (4) Mivel már mindenfelé
zuhantak le a létrák és emberek, és a siker tovább növelte az ellenség bátorságát
és lelkesedését, elhangzott a visszavonulást jelző kürtszó. (5) Így az ostromlottak
nemcsak pillanatnyilag reménykedhettek abban, hogy lélegzethez jutnak a meg¬
erőltető küzdelem után, hanem hosszabb távon is: létrákkal és ostrommal nem
lehet elfoglalni a várost — gondolták —, körbesáncolni pedig bonyolult és hossza¬
dalmas feladat, így vezéreiknek lesz idejük, hogy segítségükre siessenek.
(6) De alig ült el az előző csatazaj, Scipio máris parancsot adott többi, még
friss erőben lévő csapatának, hogy vegyék át a létrákat sebesült és kifáradt em¬
bereitől, és még nagyobb erővel rohamozzák a várost. (7) Ekkor már kiismerte
a lagúnát tarracói halászok segítségével, akik könnyű csónakokkal, vagy ahol ezek
megfeneklettek, gyalogszerrel járták végig azt — így hát tudta, hogy gyalog is
könnyen meg lehet közelíteni a falakat. Mihelyt értesült róla, hogy megérkezett
az apály, 500 fegyveressel a lagúnához vonult. (8) Dél körül járt az idő, és a víz
nemcsak az apály miatt áramlott vissza a tengerbe, de heves északi szél is támadt,
amely a visszavonuló vizet az apállyal egy irányban hajtotta, és így a víz annyira
leapadt a sekélyesben, hogy egyes helyeken derékig, másutt alig térd fölé ért. (9)
Mindezt Scipio gondos felderítés alapján tudta, de most az istenek csodás be¬
avatkozásának tüntette fel a dolgot, mondván: ők futamították meg a tengert,
hogy a rómaiak átkelhessenek, ők sodorták el a lagúna vizét és tárták fel ezt az
emberi lábtól még soha nem érintett utat. Biztatta embereit, hogy kövessék
vezetőjüket, magát Neptunust, és a lagúna közepén át vonuljanak a falak alá.
46.
(1) A szárazföld felől támadókra nehéz megpróbáltatás várt: nemcsak a falak
magassága akadályozta őket, hanem az is, hogy két oldalról is ki voltak téve az
ostromlottak lövedékeinek, így oldalról több veszély fenyegette őket, mint szem¬
ből. (2) A másik oldalon azonban az 500 ember akadálytalanul vonult át a la¬
gúnán, majd hatolt fel a falra. Ezt a pontot a városbeliek nem erősítették meg
védőművekkel, abban a hitben, hogy elég a lagúna nyújtotta természetes védelem;
sőt egyetlen fegyveres őrség vagy őrjárat sem állta útjukat, mert minden védő
arra figyelt, hogy ott segítsen, ahol a nyilvánvaló veszély fenyegetett.
(3) Miután a rómaiak küzdelem nélkül behatoltak a városba, inuk szakadtából
rohantak ahhoz a kapuhoz, amely körül a küzdelem összpontosult. (4) Annyira
ezen csüggött mindenkinek — a küzdőknek és az őket buzdító szemlélőknek —
nemcsak a figyelme, de szeme és füle is, (5) hogy senki sem vette észre, hogy
hátuk mögött elfoglalták a várost, csak amikor már hátulról is zuhogni kezdtek
rájuk a dárdák, és az ellenség két tűz közé szorította őket. (6) A védőket meg¬
zavarta a félelem, így a rómaiak hatalmukba kerítették a falakat, és kívül-belül
342